MegosztásKicsiny falum
Kicsiny falum ott születtem én,
Nincs ott gyertya, nincs ott lámpafény,
Házunk előtt vén eperfa áll,
Engem anyám mindig haza vár...
Megírom majd jó anyám neked,
Ne várj haza, többé nem megyek,
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek,
Anyám, mondj el értem egy imát!
Rendes ember én már nem leszek,
minden éjjel zülleni megyek,
Várnak rám a züllött cimborák,
A festett nők, a pezsgős vacsorák!
Hogy mi lesz a vége nem tudom,
Meghalok egy züllött hajnalon,
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek,
Anyám, mondj el értem egy imát!
Kicsiny falum ott születtem én,...
...Anyám, mondj el értem egy imát!
Rendes ember én már nem leszek,...
...Anyám, mondj el értem egy imát!
Nincs ott gyertya, nincs ott lámpafény,
Házunk előtt vén eperfa áll,
Engem anyám mindig haza vár...
Megírom majd jó anyám neked,
Ne várj haza, többé nem megyek,
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek,
Anyám, mondj el értem egy imát!
Rendes ember én már nem leszek,
minden éjjel zülleni megyek,
Várnak rám a züllött cimborák,
A festett nők, a pezsgős vacsorák!
Hogy mi lesz a vége nem tudom,
Meghalok egy züllött hajnalon,
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek,
Anyám, mondj el értem egy imát!
Kicsiny falum ott születtem én,...
...Anyám, mondj el értem egy imát!
Rendes ember én már nem leszek,...
...Anyám, mondj el értem egy imát!
Gondolatok, +1:
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.
Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
kujtorog benne,
éhes a farkas.
Éhes a farkas,
éhében vesz meg.
Szimatol, szaglász,
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten:
rálelt a nyomra!
Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken, de éppen
ez lett a veszte.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
s már a szarvas sem
kérődzik resten:
ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül.
Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.
Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.
Horkan a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.
Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.
Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.
Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
kujtorog benne,
éhes a farkas.
Éhes a farkas,
éhében vesz meg.
Szimatol, szaglász,
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten:
rálelt a nyomra!
Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken, de éppen
ez lett a veszte.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
s már a szarvas sem
kérődzik resten:
ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül.
Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.
Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.
Horkan a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.
Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.
Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
