MegosztásAminek meg kell történnie, az megtörténik...
Aminek meg kell történnie, az megtörténik...
Akivel találkoznod kell, azzal találkozol...
Akinek észre kell vennie, az észrevesz...
Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed...
Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet... Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz...
Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve...
Ne aggódj,ha most nem vesz észre, majd újra látod...
A legfontosabb,hogy nyitott legyél...
Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni...
Mindig ott vagy, ahol dolgod van...
És mindig azokkal, akikkel dolgod van...
Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet hogy fájni fog, de ez az életed...
És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled...
Akivel találkoznod kell, azzal találkozol...
Akinek észre kell vennie, az észrevesz...
Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed...
Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet... Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz...
Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve...
Ne aggódj,ha most nem vesz észre, majd újra látod...
A legfontosabb,hogy nyitott legyél...
Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni...
Mindig ott vagy, ahol dolgod van...
És mindig azokkal, akikkel dolgod van...
Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet hogy fájni fog, de ez az életed...
És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled...
Gondolatok, +1:
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
