MegosztásRadnóti Miklós :Nem tudhatom...
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
Gondolatok, +1:
Az emberek gyakran esnek bele abba a hibába, hogy nem értékelnek semmit, amíg az övék, de amint elvesztik, rájönnek mennyit ért. Így van ez az életükkel is...
Sajnos hajlamosak vagyunk fennakadni az élet mindennapi nehézségein, és általában tele van a hócipőnk vele. Pedig ha kicsit jobban értékelnénk az életet, másképp látnánk mindent.
Olvasd el a 24 éves, haldokló fiú elgondolkodtató levelét, és értékeld át az életedet!
"Még csak 24 éves vagyok, de már kiválasztottam az utolsó nyakkendőmet, amit a temetésemen fogok viselni. Talán nem passzol majd az öltönyömhöz, de ez nem probléma.
Túl későn diagnosztizálták nálam a rákot, így már egy hajszálnyi reményem sem maradt a hosszú életre. Azonban rájöttem, hogy csak egy dolgot tehetek a halál előtt: kicsit szebbé tehetem, amit itt hagyok magam mögött. Az élet, amit eddig éltem, vagyis a létezésem, illetve majd annak hiánya nem fog számítani, hiszen nem tettem semmi jelentőset egész életemben.
Amikor megtudtam, hogy mennyi időm maradt hátra, hirtelen átértékeltem mindent, és most egy önző okból írom neked ezt a levelet. Azzal szeretnék értelmet adni rövid életemnek, hogy leírom most neked, mire jöttem rá:
• Ne pazarold az idődet olyan munkára, amit nem élvezel. Egyértelmű, hogy nem lehetsz olyasmiben sikeres, amit nem szeretsz csinálni. A türelem, szenvedély és elkötelezettség jön magától, ha azt csinálod, amit szeretsz.
• Nem szabad mások véleményétől tartanod. A félelem legyengít, és megbénít téged. Ha engedsz neki, napról napra csak nő benned, míg végül belőled semmi nem marad! Hallgass a belső gondolataidra, és tedd, amit szeretnél. Vannak, akik őrültnek fognak hívni, de lesznek olyanok is, akik legendának.
• Vedd át az irányítást az életedben. Vállald a felelősséget minden egyes tettedért. Hagyj fel a rossz szokásokkal, és élj egészségesen. Válassz egy sportot, ami szívvel-lélekkel csinálsz, és ami a legfontosabb, soha ne halogass semmit. Hagyd, hogy azok a döntések formálják az életedet, amiket meghozol, és ne azok, amiket soha nem hoztál meg.
• Kezdd el megbecsülni a körülötted lévő embereket, a rokonokat, barátokat, hiszen kiapadhatatlan forrásai az erőnek és a szeretetnek, amire szükséged van. Éppen ezért ne vedd őket maguktól értetődőnek, és biztosnak.
Nehéz tökéletesen kifejeznem, milyen fontosak ezek a dolgok, de nagyon remélem, hogy elfogadod egy olyan ember tanácsát, aki végül megtanulta, milyen értékes is valójában az idő, amit kaptunk."
Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
Az emberek gyakran esnek bele abba a hibába, hogy nem értékelnek semmit, amíg az övék, de amint elvesztik, rájönnek mennyit ért. Így van ez az életükkel is...
Sajnos hajlamosak vagyunk fennakadni az élet mindennapi nehézségein, és általában tele van a hócipőnk vele. Pedig ha kicsit jobban értékelnénk az életet, másképp látnánk mindent.
Olvasd el a 24 éves, haldokló fiú elgondolkodtató levelét, és értékeld át az életedet!
"Még csak 24 éves vagyok, de már kiválasztottam az utolsó nyakkendőmet, amit a temetésemen fogok viselni. Talán nem passzol majd az öltönyömhöz, de ez nem probléma.
Túl későn diagnosztizálták nálam a rákot, így már egy hajszálnyi reményem sem maradt a hosszú életre. Azonban rájöttem, hogy csak egy dolgot tehetek a halál előtt: kicsit szebbé tehetem, amit itt hagyok magam mögött. Az élet, amit eddig éltem, vagyis a létezésem, illetve majd annak hiánya nem fog számítani, hiszen nem tettem semmi jelentőset egész életemben.
Amikor megtudtam, hogy mennyi időm maradt hátra, hirtelen átértékeltem mindent, és most egy önző okból írom neked ezt a levelet. Azzal szeretnék értelmet adni rövid életemnek, hogy leírom most neked, mire jöttem rá:
• Ne pazarold az idődet olyan munkára, amit nem élvezel. Egyértelmű, hogy nem lehetsz olyasmiben sikeres, amit nem szeretsz csinálni. A türelem, szenvedély és elkötelezettség jön magától, ha azt csinálod, amit szeretsz.
• Nem szabad mások véleményétől tartanod. A félelem legyengít, és megbénít téged. Ha engedsz neki, napról napra csak nő benned, míg végül belőled semmi nem marad! Hallgass a belső gondolataidra, és tedd, amit szeretnél. Vannak, akik őrültnek fognak hívni, de lesznek olyanok is, akik legendának.
• Vedd át az irányítást az életedben. Vállald a felelősséget minden egyes tettedért. Hagyj fel a rossz szokásokkal, és élj egészségesen. Válassz egy sportot, ami szívvel-lélekkel csinálsz, és ami a legfontosabb, soha ne halogass semmit. Hagyd, hogy azok a döntések formálják az életedet, amiket meghozol, és ne azok, amiket soha nem hoztál meg.
• Kezdd el megbecsülni a körülötted lévő embereket, a rokonokat, barátokat, hiszen kiapadhatatlan forrásai az erőnek és a szeretetnek, amire szükséged van. Éppen ezért ne vedd őket maguktól értetődőnek, és biztosnak.
Nehéz tökéletesen kifejeznem, milyen fontosak ezek a dolgok, de nagyon remélem, hogy elfogadod egy olyan ember tanácsát, aki végül megtanulta, milyen értékes is valójában az idő, amit kaptunk."
Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
