MegosztásRadnóti Miklós :Nem tudhatom...
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
Gondolatok, +1:
1. A szeretet mindent meggyógyít.
2. Nem a szavaid hanem a tetteid határoznak meg.
3. A jó egészség titka, hogy a MOST-ban éljünk.
4. Aki befelé néz az felébred.
5. A szavaknak hatalma van, fájhatnak és gyógyíthatnak.
6. Enged el és a tied lesz örökre. Csak azt veszíted el amihez ragaszkodsz.
7. Senki sem járhatja az utad helyetted.
8. Senki se ment meg bennünket,hanem mi magunk. Senki se képes rá és senki sem teheti. Magunknak kell járnunk az utat.
9. A boldogság sohasem csökken az által, hogy megosszuk.
10. Légy kedves mindenkihez.
11. Ne higgy el mindent, amit mondanak.
12. Ahogyan gondolkozol olyanná válsz.
13. Enged el a félelmet.
14. Az igazság mindig kiderül.
15. Irányítsd az elméd vagy az fog irányítani. A kétség elválaszt. A bizalom egyesít.
16. Senki sem érdemesebb a szeretetre, mint Te magad.
17. Másokat ismerni bölcsesség, magadat ismerni megvilágosodás.
18. A spiritualitás nem luxus, hanem szükségszerűség.
19. Cseréld az irigységedet csodálatra.
20. Keresd a békét magadban.
21. Enged el a kötődést.
22. Bölcsen válaszd meg a barátaidat.
23. A boldogsághoz nem vezet út, Az út maga a boldogság.
24. Hagy fel az ítélkezéssel.
25. Szeres ,Élj, Engedj el.
1. A szeretet mindent meggyógyít.
2. Nem a szavaid hanem a tetteid határoznak meg.
3. A jó egészség titka, hogy a MOST-ban éljünk.
4. Aki befelé néz az felébred.
5. A szavaknak hatalma van, fájhatnak és gyógyíthatnak.
6. Enged el és a tied lesz örökre. Csak azt veszíted el amihez ragaszkodsz.
7. Senki sem járhatja az utad helyetted.
8. Senki se ment meg bennünket,hanem mi magunk. Senki se képes rá és senki sem teheti. Magunknak kell járnunk az utat.
9. A boldogság sohasem csökken az által, hogy megosszuk.
10. Légy kedves mindenkihez.
11. Ne higgy el mindent, amit mondanak.
12. Ahogyan gondolkozol olyanná válsz.
13. Enged el a félelmet.
14. Az igazság mindig kiderül.
15. Irányítsd az elméd vagy az fog irányítani. A kétség elválaszt. A bizalom egyesít.
16. Senki sem érdemesebb a szeretetre, mint Te magad.
17. Másokat ismerni bölcsesség, magadat ismerni megvilágosodás.
18. A spiritualitás nem luxus, hanem szükségszerűség.
19. Cseréld az irigységedet csodálatra.
20. Keresd a békét magadban.
21. Enged el a kötődést.
22. Bölcsen válaszd meg a barátaidat.
23. A boldogsághoz nem vezet út, Az út maga a boldogság.
24. Hagy fel az ítélkezéssel.
25. Szeres ,Élj, Engedj el.
