MegosztásRadnóti Miklós :Nem tudhatom...
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
Gondolatok, +1:
Kevés férfi tudja, hogy egy újjal végig simítani a nő arcán több, mint megmarkolni a fenekét… Hogy mélyen a szemébe nézve jobban megismerhető, mint a dekoltázsába bámulva… Hogy beszélgetve vele többet megtudhat róla, mint utána leselkedve.. Hogy érdeklődéssel meghallgatni és megérteni felemelőbb, mint kocsival, pozícióval, pénzzel felvágni előtte…
Hogy végig cirógatni és csókolni testét élvezetesebb, mint egyből a bugyijába nyúlni… És hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem forgolódik más nők után..Hogy jobban megbecsüli azt, ha a férfi a házimunkában segít, mint azt, ha étterembe viszi…Hogy az igazi nő szemében többet jelent az a férfi, akit szeretnek a gyerekei, mint aki mindent megvesz nekik.. Hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug ígérettel.
Kevés férfi tudja, hogy egy újjal végig simítani a nő arcán több, mint megmarkolni a fenekét… Hogy mélyen a szemébe nézve jobban megismerhető, mint a dekoltázsába bámulva… Hogy beszélgetve vele többet megtudhat róla, mint utána leselkedve.. Hogy érdeklődéssel meghallgatni és megérteni felemelőbb, mint kocsival, pozícióval, pénzzel felvágni előtte…
Hogy végig cirógatni és csókolni testét élvezetesebb, mint egyből a bugyijába nyúlni… És hogy a hűség ott kezdődik, hogy nem forgolódik más nők után..Hogy jobban megbecsüli azt, ha a férfi a házimunkában segít, mint azt, ha étterembe viszi…Hogy az igazi nő szemében többet jelent az a férfi, akit szeretnek a gyerekei, mint aki mindent megvesz nekik.. Hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug ígérettel.
