Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

József Attila
Gondolatok, +1:
Mindenre meg kell érni. Ha egy találkozásra megérünk: létrejön.
Akarat sem kell hozzá; ölünkbe hullik,
mint érett gyümölcs a fáról.
Ha két embert valódi szeretet köt össze,
nem veszthetik el egymást.
Ha útjuk hosszabb-rövidebb ideig mégis elválik,
annak mindig sorsszerű oka van...