MegosztásMama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Gondolatok, +1:
Mert eljön az a kor az ember idejében mikor nagyszülővé válik. Azok a csodálatos évek, amikor önfeledten örülhetünk az unokáinknak. Mert ez a mi ajándékunk azért amiért szülők voltunk. A szeretet egy olyan dolog, amiből ha jó sokat adunk, akkor jó sokat is kapunk. Az unokák pedig adják, nekünk csak hagynunk kell, hogy jöjjön az az édes szeretet.
Ez a világ rendje...
Mert eljön az a kor az ember idejében mikor nagyszülővé válik. Azok a csodálatos évek, amikor önfeledten örülhetünk az unokáinknak. Mert ez a mi ajándékunk azért amiért szülők voltunk. A szeretet egy olyan dolog, amiből ha jó sokat adunk, akkor jó sokat is kapunk. Az unokák pedig adják, nekünk csak hagynunk kell, hogy jöjjön az az édes szeretet.
Ez a világ rendje...
