MegosztásAz erős nő gyengéd. Az erős nőt megközelíteni nem könnyű. Az erős nő szíve össze-vissza van törve. Az erős nő tapasztalt...
Az erős nő gyengéd.
Az erős nőt megközelíteni nem könnyű.
Az erős nő szíve össze-vissza van törve.
Az erős nő tapasztalt.
Az erős nő nyitott.
Az erős nő holtáig tanul.
Az erős nő humoros.
Az erős nőnek fontos vagy.
Az erős nő élete szélsőséges.
Az erős nő gyengének érzi magát. Néha azt hiszi, nem elég jó, viszont ezt nem látod rajta soha.
Az erős nő szenvedélyes.
Az erős nő izgalmas.
Az erős nő igazi, valódi.
Az erős nő okos.
Az erős nőhöz felérni nehéz – viszont nincs tisztában ezzel; nem tudja, mennyit ér.
Az erős nő néha magányos.
Az erős nő vágyik a szerelemre, és nagyon tud szeretni.
Az erős nő büszke. Büszke arra, amije van.
Az erős nő megbecsül.
Az erős nő vonzó.
Az erős nő találékony.
Az erős nő jó anya, jó feleség, jó szerető.
Az erős nőnek van tartása.
Az erős nő nem panaszkodik.
Az erős nő türelmes.
Az erős nő kihívás.
Az erős nőt becsülni kell.
Az erős nő ajándék.
Az erős nő szeretnivaló.
Az erős nő ritka.
Az erős nő erős.
Összefoglalva: az efféle nők igazából nagyon gyengédek, vágynak a szeretetre, a szerelemre. Az utóbbit akár több évnyi várakozás is megelőzheti.
Az erős nők olyanok néha, mint a jégcsap. Ez azért is van, mert tapasztaltak, emiatt távolságtartóak lehetnek, és ezért elérhetetlennek tűnhetnek.
Nehéz őket megközelíteni, de ha sikerül a bizalmukba férkőzni, nagyon odaadóak tudnak lenni.
Ezt a tüzet nem mindenki meri bevállalni, kedves hölgyek. Kevés „tökös” pasi van a világon, és sajnos azon kevesek közül is sokan elkeltek már.
Ezeknek a nőknek tudniuk kell, hogy semmi baj velük, csupán annyi, hogy az önértékelésüket kellene kicsit rendet tenni, tudniuk kell, mennyit érnek, tisztában kell lenniük a magasságaikkal, és azzal, hogy nem feltétlenül azért sikertelenek a szívügyek terén, mert nem érnek fel a választottjukhoz, hanem pont fordítva.
Élik az életüket a férfiak világában. Ugyanúgy dolgoznak, mint ők, mert az új kor ezt kívánja. Emberfeletti erővel bírnak, közben okosak, bájosak, szépek, csinosak, kemények és egyben selymesek.
Ezt a sok szépet egyszerre megőrizni, tisztában lenni velük, s ezáltal a helyükön kezelni saját magukat, felér egy gladiátorjátékkal a mindennapokban.
Én magam is próbálom lazán áthidalni a hétköznapok akadályait. Sikerül, mert van hitem.
Idővel bizony szükséges egy szerető társ is, aki erősíti bennük ezt a sok értékes tulajdonságot, és nem taszítja őket el az erő, amivel ezek a nők rendelkeznek.
A férfi pedig boldog lehet mellettük, mert az ilyen társ ritka. Nagyon tudnak szeretni, nagyon odaadóak, és a másik tudja, hogy vigyázni kell rájuk, mert amilyen erősek, olyan sérülékenyek is.
Az erős nőt megközelíteni nem könnyű.
Az erős nő szíve össze-vissza van törve.
Az erős nő tapasztalt.
Az erős nő nyitott.
Az erős nő holtáig tanul.
Az erős nő humoros.
Az erős nőnek fontos vagy.
Az erős nő élete szélsőséges.
Az erős nő gyengének érzi magát. Néha azt hiszi, nem elég jó, viszont ezt nem látod rajta soha.
Az erős nő szenvedélyes.
Az erős nő izgalmas.
Az erős nő igazi, valódi.
Az erős nő okos.
Az erős nőhöz felérni nehéz – viszont nincs tisztában ezzel; nem tudja, mennyit ér.
Az erős nő néha magányos.
Az erős nő vágyik a szerelemre, és nagyon tud szeretni.
Az erős nő büszke. Büszke arra, amije van.
Az erős nő megbecsül.
Az erős nő vonzó.
Az erős nő találékony.
Az erős nő jó anya, jó feleség, jó szerető.
Az erős nőnek van tartása.
Az erős nő nem panaszkodik.
Az erős nő türelmes.
Az erős nő kihívás.
Az erős nőt becsülni kell.
Az erős nő ajándék.
Az erős nő szeretnivaló.
Az erős nő ritka.
Az erős nő erős.
Összefoglalva: az efféle nők igazából nagyon gyengédek, vágynak a szeretetre, a szerelemre. Az utóbbit akár több évnyi várakozás is megelőzheti.
Az erős nők olyanok néha, mint a jégcsap. Ez azért is van, mert tapasztaltak, emiatt távolságtartóak lehetnek, és ezért elérhetetlennek tűnhetnek.
Nehéz őket megközelíteni, de ha sikerül a bizalmukba férkőzni, nagyon odaadóak tudnak lenni.
Ezt a tüzet nem mindenki meri bevállalni, kedves hölgyek. Kevés „tökös” pasi van a világon, és sajnos azon kevesek közül is sokan elkeltek már.
Ezeknek a nőknek tudniuk kell, hogy semmi baj velük, csupán annyi, hogy az önértékelésüket kellene kicsit rendet tenni, tudniuk kell, mennyit érnek, tisztában kell lenniük a magasságaikkal, és azzal, hogy nem feltétlenül azért sikertelenek a szívügyek terén, mert nem érnek fel a választottjukhoz, hanem pont fordítva.
Élik az életüket a férfiak világában. Ugyanúgy dolgoznak, mint ők, mert az új kor ezt kívánja. Emberfeletti erővel bírnak, közben okosak, bájosak, szépek, csinosak, kemények és egyben selymesek.
Ezt a sok szépet egyszerre megőrizni, tisztában lenni velük, s ezáltal a helyükön kezelni saját magukat, felér egy gladiátorjátékkal a mindennapokban.
Én magam is próbálom lazán áthidalni a hétköznapok akadályait. Sikerül, mert van hitem.
Idővel bizony szükséges egy szerető társ is, aki erősíti bennük ezt a sok értékes tulajdonságot, és nem taszítja őket el az erő, amivel ezek a nők rendelkeznek.
A férfi pedig boldog lehet mellettük, mert az ilyen társ ritka. Nagyon tudnak szeretni, nagyon odaadóak, és a másik tudja, hogy vigyázni kell rájuk, mert amilyen erősek, olyan sérülékenyek is.
Gondolatok, +1:
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
