MegosztásNéha csak úgy hagyni kell, hogy…
Néha csak úgy hagyni kell, hogy a feje tetejére álljon minden. A világ, az életed, minden.
Nem összetörni, nem kiakadni, hanem tudni, hogy semmi sem történik véletlenül, és valójában minden a helyén van, vagy legalább úton.
Kell, hogy lekössön valami, kell a kuszaság, az unalmas csak árt neked. Örülj a káosznak, hiszen minél nagyobb van körülötted, annál nagyobb rendet tudsz varázsolni... végül általában mindig a legnagyobb kuszaságból születnek a legjobb dolgok.
Szóval csak hagyni kell, hogy minden megtalálja a maga helyét.
Hiába is akarnád érteni, úgysem fog menni.
Szóval csak türelem.
Nem összetörni, nem kiakadni, hanem tudni, hogy semmi sem történik véletlenül, és valójában minden a helyén van, vagy legalább úton.
Kell, hogy lekössön valami, kell a kuszaság, az unalmas csak árt neked. Örülj a káosznak, hiszen minél nagyobb van körülötted, annál nagyobb rendet tudsz varázsolni... végül általában mindig a legnagyobb kuszaságból születnek a legjobb dolgok.
Szóval csak hagyni kell, hogy minden megtalálja a maga helyét.
Hiába is akarnád érteni, úgysem fog menni.
Szóval csak türelem.
Gondolatok, +1:
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
