MegosztásAranyosi Ervin: Vidd a mosolyomat!
Aranyosi Ervin: Vidd a mosolyomat!
Sugárzó jó kedvvel kezdem ezt a napot!
Mosolyomat küldöm, te pedig ezt kapod!
Akarom, hogy te is nevess a világra, úgy ahogy a Napunk, ragyogjunk hét ágra!
A világ csodaszép, csodáld, s legyél hálás!
Lásd a mosolyomért nincsen sorbaállás!
Ingyen van, csak vedd el, és vidd hírét másnak,
amerre csak járok, vidám embert lássak!
Sugárzó jó kedvvel kezdem ezt a napot!
Mosolyomat küldöm, te pedig ezt kapod!
Akarom, hogy te is nevess a világra, úgy ahogy a Napunk, ragyogjunk hét ágra!
A világ csodaszép, csodáld, s legyél hálás!
Lásd a mosolyomért nincsen sorbaállás!
Ingyen van, csak vedd el, és vidd hírét másnak,
amerre csak járok, vidám embert lássak!
Gondolatok, +1:
Szép életem volt akkor, amikor még
nagymamám karjaiban érezhettem azt
a határtalanul jóleső ember-melegséget,
amitől a gyermek-lélek szeretetet kap.
Szép életem volt akkor, amikor még
kötényébe rejthettem kihullt könnyeim,
azon könnyeket, melyek kicsordulni vágytak,
hogy ne égessék túlságosan léleksebeim.
Szép élet volt akkor, mikor dérezüstös haján
kezem puha lágysága szálat simított,
mert érintésem nyomán úgy ragyogott szeme,
mint a legeslegtündöklőbb égi csillagok.
Szép volt biz, nagyon szép, minden pillanat,
ami róla szólt, s emlékként szívemben maradt,
mert az én nagymamám olyan asszony volt,
ki előtt a szeretet is méltán meghajolt.
Szép életem volt akkor, amikor még
nagymamám karjaiban érezhettem azt
a határtalanul jóleső ember-melegséget,
amitől a gyermek-lélek szeretetet kap.
Szép életem volt akkor, amikor még
kötényébe rejthettem kihullt könnyeim,
azon könnyeket, melyek kicsordulni vágytak,
hogy ne égessék túlságosan léleksebeim.
Szép élet volt akkor, mikor dérezüstös haján
kezem puha lágysága szálat simított,
mert érintésem nyomán úgy ragyogott szeme,
mint a legeslegtündöklőbb égi csillagok.
Szép volt biz, nagyon szép, minden pillanat,
ami róla szólt, s emlékként szívemben maradt,
mert az én nagymamám olyan asszony volt,
ki előtt a szeretet is méltán meghajolt.
