MegosztásAranyosi Ervin: Vidd a mosolyomat!
Aranyosi Ervin: Vidd a mosolyomat!
Sugárzó jó kedvvel kezdem ezt a napot!
Mosolyomat küldöm, te pedig ezt kapod!
Akarom, hogy te is nevess a világra, úgy ahogy a Napunk, ragyogjunk hét ágra!
A világ csodaszép, csodáld, s legyél hálás!
Lásd a mosolyomért nincsen sorbaállás!
Ingyen van, csak vedd el, és vidd hírét másnak,
amerre csak járok, vidám embert lássak!
Sugárzó jó kedvvel kezdem ezt a napot!
Mosolyomat küldöm, te pedig ezt kapod!
Akarom, hogy te is nevess a világra, úgy ahogy a Napunk, ragyogjunk hét ágra!
A világ csodaszép, csodáld, s legyél hálás!
Lásd a mosolyomért nincsen sorbaállás!
Ingyen van, csak vedd el, és vidd hírét másnak,
amerre csak járok, vidám embert lássak!
Gondolatok, +1:
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
