MegosztásKarácsony
Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Az apa nem tudta, hogy a kislány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot. Egy dobozba becsomagolta és a fa alá tette. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta dühösen a lányának: - Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni. - De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van puszikkal, amiket én tettem el neked karácsonyra. Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a kislányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle. Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól... Lájk ha tetszett:)
Gondolatok, +1:
Szép életem volt akkor, amikor még
nagymamám karjaiban érezhettem azt
a határtalanul jóleső ember-melegséget,
amitől a gyermek-lélek szeretetet kap.
Szép életem volt akkor, amikor még
kötényébe rejthettem kihullt könnyeim,
azon könnyeket, melyek kicsordulni vágytak,
hogy ne égessék túlságosan léleksebeim.
Szép élet volt akkor, mikor dérezüstös haján
kezem puha lágysága szálat simított,
mert érintésem nyomán úgy ragyogott szeme,
mint a legeslegtündöklőbb égi csillagok.
Szép volt biz, nagyon szép, minden pillanat,
ami róla szólt, s emlékként szívemben maradt,
mert az én nagymamám olyan asszony volt,
ki előtt a szeretet is méltán meghajolt.
Szép életem volt akkor, amikor még
nagymamám karjaiban érezhettem azt
a határtalanul jóleső ember-melegséget,
amitől a gyermek-lélek szeretetet kap.
Szép életem volt akkor, amikor még
kötényébe rejthettem kihullt könnyeim,
azon könnyeket, melyek kicsordulni vágytak,
hogy ne égessék túlságosan léleksebeim.
Szép élet volt akkor, mikor dérezüstös haján
kezem puha lágysága szálat simított,
mert érintésem nyomán úgy ragyogott szeme,
mint a legeslegtündöklőbb égi csillagok.
Szép volt biz, nagyon szép, minden pillanat,
ami róla szólt, s emlékként szívemben maradt,
mert az én nagymamám olyan asszony volt,
ki előtt a szeretet is méltán meghajolt.
