Kányádi Sándor: Tudod...

Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
Kányádi Sándor
Gondolatok, +1:
Imára kulcsolom két kezem,
s tehozzád szólok most Istenem.
Nem kincset kérek és nem is gazdagságot,
s nem is magamért mondok imádságot.
Családom sorsáért aggódom nagyon,
mert az ők élete többet ér, mint egy vagyon.
Küldj nekik hitet e nehéz napokra,
s okos gondolatot mi a gondjukat megoldja.
Biztató reményt ,hogy bízni tudjanak,
s erőt, egészséget,hogy tovább jussanak.
Az unokákat tisztességgel nevelhessék,
s munkájuk gyümölcsét sohase veszítsék.!
Imáikat ne mondják hiába ,csak vigyázz rájuk Istenem.!
Rájuk és a családra. ..Ámen.!