Miért kellene jobban megbecsülni a nőket? Egy elképesztő történet!

Egy szokványos, hétköznap este a férj és feleség a tévé előtt ült. Megszólalt a nő: „Fáradt vagyok és késő is van. Azt hiszem megyek és lefekszem.”

Előbb azonban kiment a konyhába, előkészítette a holnapi ebédnek valót, elmosogatott, kivette a zöldségeket a fagyasztóból, elkészítette a gyerekek másnapi szendvicseit, letörölte az asztalt, eltörölte az edényeket, a helyükre rakta, betöltötte a kávéfőzőt. Mindezt azért, hogy a reggel könnyebben induljon.

Ezután kivasalta a férje ingét, hogy legyen mit felvennie reggel, összeszedte a gyerekek szétdobált játékait. Majd valóban elindult lefeküdni. Fogat és arcot mosott, és még felvett egy ledobott törülközőt és a helyére tette. Ezután leellenőrizte a ház összes ajtaját, hogy mindenhol be legyen zárva. Bekukkantott a gyerekekhez, és jó éjt puszit adott

A férj észrevette, hogy a felesége még járkál.

„Azt hittem, hogy elmentél lefeküdni” – mondta.

„Még volt egy kis dolgom” – érkezett a válasz.

Megérkezve a hálószobába, előkészítette a másnapi munkába menő ruháját, és elmondott egy imát. Ekkor hallotta, hogy a férj kikapcsolja a tévét és bejelenti, hogy megy ő is lefeküdni. És így is történt. Két perc múlva az ágyban is volt, és hirtelen el is aludt.

Igen… a nők csodálatosak. Mindig gondolnak másokra is, legtöbbször viszont sajnos saját magukra nem. Ezen nem ártana változtatni. A férfiak részéről meg nem ártana több elismerés!
Gondolatok, +1:
Az emberek gyakran esnek bele abba a hibába, hogy nem értékelnek semmit, amíg az övék, de amint elvesztik, rájönnek mennyit ért. Így van ez az életükkel is...

Sajnos hajlamosak vagyunk fennakadni az élet mindennapi nehézségein, és általában tele van a hócipőnk vele. Pedig ha kicsit jobban értékelnénk az életet, másképp látnánk mindent.

Olvasd el a 24 éves, haldokló fiú elgondolkodtató levelét, és értékeld át az életedet!

"Még csak 24 éves vagyok, de már kiválasztottam az utolsó nyakkendőmet, amit a temetésemen fogok viselni. Talán nem passzol majd az öltönyömhöz, de ez nem probléma.

Túl későn diagnosztizálták nálam a rákot, így már egy hajszálnyi reményem sem maradt a hosszú életre. Azonban rájöttem, hogy csak egy dolgot tehetek a halál előtt: kicsit szebbé tehetem, amit itt hagyok magam mögött. Az élet, amit eddig éltem, vagyis a létezésem, illetve majd annak hiánya nem fog számítani, hiszen nem tettem semmi jelentőset egész életemben.

Amikor megtudtam, hogy mennyi időm maradt hátra, hirtelen átértékeltem mindent, és most egy önző okból írom neked ezt a levelet. Azzal szeretnék értelmet adni rövid életemnek, hogy leírom most neked, mire jöttem rá:

• Ne pazarold az idődet olyan munkára, amit nem élvezel. Egyértelmű, hogy nem lehetsz olyasmiben sikeres, amit nem szeretsz csinálni. A türelem, szenvedély és elkötelezettség jön magától, ha azt csinálod, amit szeretsz.
• Nem szabad mások véleményétől tartanod. A félelem legyengít, és megbénít téged. Ha engedsz neki, napról napra csak nő benned, míg végül belőled semmi nem marad! Hallgass a belső gondolataidra, és tedd, amit szeretnél. Vannak, akik őrültnek fognak hívni, de lesznek olyanok is, akik legendának.
• Vedd át az irányítást az életedben. Vállald a felelősséget minden egyes tettedért. Hagyj fel a rossz szokásokkal, és élj egészségesen. Válassz egy sportot, ami szívvel-lélekkel csinálsz, és ami a legfontosabb, soha ne halogass semmit. Hagyd, hogy azok a döntések formálják az életedet, amiket meghozol, és ne azok, amiket soha nem hoztál meg.
• Kezdd el megbecsülni a körülötted lévő embereket, a rokonokat, barátokat, hiszen kiapadhatatlan forrásai az erőnek és a szeretetnek, amire szükséged van. Éppen ezért ne vedd őket maguktól értetődőnek, és biztosnak.

Nehéz tökéletesen kifejeznem, milyen fontosak ezek a dolgok, de nagyon remélem, hogy elfogadod egy olyan ember tanácsát, aki végül megtanulta, milyen értékes is valójában az idő, amit kaptunk."


Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!