MegosztásMiért kellene jobban megbecsülni a nőket? Egy elképesztő történet!
Egy szokványos, hétköznap este a férj és feleség a tévé előtt ült. Megszólalt a nő: „Fáradt vagyok és késő is van. Azt hiszem megyek és lefekszem.”
Előbb azonban kiment a konyhába, előkészítette a holnapi ebédnek valót, elmosogatott, kivette a zöldségeket a fagyasztóból, elkészítette a gyerekek másnapi szendvicseit, letörölte az asztalt, eltörölte az edényeket, a helyükre rakta, betöltötte a kávéfőzőt. Mindezt azért, hogy a reggel könnyebben induljon.
Ezután kivasalta a férje ingét, hogy legyen mit felvennie reggel, összeszedte a gyerekek szétdobált játékait. Majd valóban elindult lefeküdni. Fogat és arcot mosott, és még felvett egy ledobott törülközőt és a helyére tette. Ezután leellenőrizte a ház összes ajtaját, hogy mindenhol be legyen zárva. Bekukkantott a gyerekekhez, és jó éjt puszit adott
A férj észrevette, hogy a felesége még járkál.
„Azt hittem, hogy elmentél lefeküdni” – mondta.
„Még volt egy kis dolgom” – érkezett a válasz.
Megérkezve a hálószobába, előkészítette a másnapi munkába menő ruháját, és elmondott egy imát. Ekkor hallotta, hogy a férj kikapcsolja a tévét és bejelenti, hogy megy ő is lefeküdni. És így is történt. Két perc múlva az ágyban is volt, és hirtelen el is aludt.
Igen… a nők csodálatosak. Mindig gondolnak másokra is, legtöbbször viszont sajnos saját magukra nem. Ezen nem ártana változtatni. A férfiak részéről meg nem ártana több elismerés!
Előbb azonban kiment a konyhába, előkészítette a holnapi ebédnek valót, elmosogatott, kivette a zöldségeket a fagyasztóból, elkészítette a gyerekek másnapi szendvicseit, letörölte az asztalt, eltörölte az edényeket, a helyükre rakta, betöltötte a kávéfőzőt. Mindezt azért, hogy a reggel könnyebben induljon.
Ezután kivasalta a férje ingét, hogy legyen mit felvennie reggel, összeszedte a gyerekek szétdobált játékait. Majd valóban elindult lefeküdni. Fogat és arcot mosott, és még felvett egy ledobott törülközőt és a helyére tette. Ezután leellenőrizte a ház összes ajtaját, hogy mindenhol be legyen zárva. Bekukkantott a gyerekekhez, és jó éjt puszit adott
A férj észrevette, hogy a felesége még járkál.
„Azt hittem, hogy elmentél lefeküdni” – mondta.
„Még volt egy kis dolgom” – érkezett a válasz.
Megérkezve a hálószobába, előkészítette a másnapi munkába menő ruháját, és elmondott egy imát. Ekkor hallotta, hogy a férj kikapcsolja a tévét és bejelenti, hogy megy ő is lefeküdni. És így is történt. Két perc múlva az ágyban is volt, és hirtelen el is aludt.
Igen… a nők csodálatosak. Mindig gondolnak másokra is, legtöbbször viszont sajnos saját magukra nem. Ezen nem ártana változtatni. A férfiak részéről meg nem ártana több elismerés!
Gondolatok, +1:
A testvérem vagy, életem egyik legszebb ajándéka.
Lehet, hogy nem tudok veled mindennap találkozni, és a kezedet sem tudom mindig fogni.
De a gondolataimból és a szívemből, soha nem foglak elengedni.
Szeretni foglak örökké, és szívemben mindig lesz helyed.
Ha te mégis megbántasz engem, akkor megharagszom rád, de az nem tarthat örökké.
Miért nem?
Nagyon egyszerű, mert a testvérem vagy. Vér a véremből.
Lehet, hogy én foglak megbántani. De kérlek te is bocsáss meg nekem.
Ne haragudj rám, bármit is vétettem ellened. Gondolj arra, hogy a testvéred vagyok.
És valójában nem akarhattam neked rosszat. Hiszen tudod, vér vagy a véremből...
Lehet, hogy nem mondtam még ki neked soha, de szeretlek....
A testvérem vagy, életem egyik legszebb ajándéka.
Lehet, hogy nem tudok veled mindennap találkozni, és a kezedet sem tudom mindig fogni.
De a gondolataimból és a szívemből, soha nem foglak elengedni.
Szeretni foglak örökké, és szívemben mindig lesz helyed.
Ha te mégis megbántasz engem, akkor megharagszom rád, de az nem tarthat örökké.
Miért nem?
Nagyon egyszerű, mert a testvérem vagy. Vér a véremből.
Lehet, hogy én foglak megbántani. De kérlek te is bocsáss meg nekem.
Ne haragudj rám, bármit is vétettem ellened. Gondolj arra, hogy a testvéred vagyok.
És valójában nem akarhattam neked rosszat. Hiszen tudod, vér vagy a véremből...
Lehet, hogy nem mondtam még ki neked soha, de szeretlek....
