MegosztásRichard Gere sokkoló gondolata az életről! Nem fogod elhinni, mit mondott a világhírű filmszínész!
Nem túlzás azt állítani, hogy Richard Gere emberek ezreire, tízezreire van hatással, hiszen ő az egyike azon hollywoodi színészeknek, aki ismertségét a jó cél hirdetésére, terjesztésére használja fel. Nemrég olyan bejegyzést tett közzé Facebook oldalán, amelyen érdemes elgondolkodni. Íme!
“Az egyik barátom édesanyja mindig igyekezett egészséges életmódot folytatni. Nagyon odafigyelt az étkezésére, teljesen felhagyott a dohányzással, alkohol fogyasztással, rendszeresen sportolt, és sosem lépett ki napvédő krém nélkül, mikor erősen égettek odakint a káros sugarak.
Sajnos azonban nemrég bőrrákot állapítottak meg nála, 76 éves. Emellett pedig az asszony súlyos csontritkulásban is szenved.
Egy másik barátom apja viszont mindig az élvezeteknek élt. Nem szeretett sportolni, viszont enni annál inkább, a zsíros húsokat imádta a legjobban. Barna bőrét szinte mindig égette a nap, de mégsem használt semmiféle krémet. Nem tartotta be az orvos utasításait, úgy élt, ahogy érezte, ahogy akarta. Most 81 éves, és az orvosok szerint jobb bőrben van, mint a legtöbb fiatal.
Azt szeretném üzenni mindenkinek, hogy az életet élni kell, mert így, vagy úgy, de mindannyian egyszer meghalunk. És többet nem lesz olyan, hogy holnap. Ezért most tegyük meg, amihez kedvünk van, most együk meg, amit szeretünk! Most éljünk!”
“Az egyik barátom édesanyja mindig igyekezett egészséges életmódot folytatni. Nagyon odafigyelt az étkezésére, teljesen felhagyott a dohányzással, alkohol fogyasztással, rendszeresen sportolt, és sosem lépett ki napvédő krém nélkül, mikor erősen égettek odakint a káros sugarak.
Sajnos azonban nemrég bőrrákot állapítottak meg nála, 76 éves. Emellett pedig az asszony súlyos csontritkulásban is szenved.
Egy másik barátom apja viszont mindig az élvezeteknek élt. Nem szeretett sportolni, viszont enni annál inkább, a zsíros húsokat imádta a legjobban. Barna bőrét szinte mindig égette a nap, de mégsem használt semmiféle krémet. Nem tartotta be az orvos utasításait, úgy élt, ahogy érezte, ahogy akarta. Most 81 éves, és az orvosok szerint jobb bőrben van, mint a legtöbb fiatal.
Azt szeretném üzenni mindenkinek, hogy az életet élni kell, mert így, vagy úgy, de mindannyian egyszer meghalunk. És többet nem lesz olyan, hogy holnap. Ezért most tegyük meg, amihez kedvünk van, most együk meg, amit szeretünk! Most éljünk!”
Gondolatok, +1:
Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.
Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.
Mikor azután ötven lettem,
– de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, – én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.
És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek…
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.
Mindegy volt már, hogy meddig élek,
– sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.
Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.
Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, – tán’ mindörökre!
Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.
Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.
Mikor azután ötven lettem,
– de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, – én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.
És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek…
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.
Mindegy volt már, hogy meddig élek,
– sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.
Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.
Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, – tán’ mindörökre!
