MegosztásRichard Gere sokkoló gondolata az életről! Nem fogod elhinni, mit mondott a világhírű filmszínész!
Nem túlzás azt állítani, hogy Richard Gere emberek ezreire, tízezreire van hatással, hiszen ő az egyike azon hollywoodi színészeknek, aki ismertségét a jó cél hirdetésére, terjesztésére használja fel. Nemrég olyan bejegyzést tett közzé Facebook oldalán, amelyen érdemes elgondolkodni. Íme!
“Az egyik barátom édesanyja mindig igyekezett egészséges életmódot folytatni. Nagyon odafigyelt az étkezésére, teljesen felhagyott a dohányzással, alkohol fogyasztással, rendszeresen sportolt, és sosem lépett ki napvédő krém nélkül, mikor erősen égettek odakint a káros sugarak.
Sajnos azonban nemrég bőrrákot állapítottak meg nála, 76 éves. Emellett pedig az asszony súlyos csontritkulásban is szenved.
Egy másik barátom apja viszont mindig az élvezeteknek élt. Nem szeretett sportolni, viszont enni annál inkább, a zsíros húsokat imádta a legjobban. Barna bőrét szinte mindig égette a nap, de mégsem használt semmiféle krémet. Nem tartotta be az orvos utasításait, úgy élt, ahogy érezte, ahogy akarta. Most 81 éves, és az orvosok szerint jobb bőrben van, mint a legtöbb fiatal.
Azt szeretném üzenni mindenkinek, hogy az életet élni kell, mert így, vagy úgy, de mindannyian egyszer meghalunk. És többet nem lesz olyan, hogy holnap. Ezért most tegyük meg, amihez kedvünk van, most együk meg, amit szeretünk! Most éljünk!”
“Az egyik barátom édesanyja mindig igyekezett egészséges életmódot folytatni. Nagyon odafigyelt az étkezésére, teljesen felhagyott a dohányzással, alkohol fogyasztással, rendszeresen sportolt, és sosem lépett ki napvédő krém nélkül, mikor erősen égettek odakint a káros sugarak.
Sajnos azonban nemrég bőrrákot állapítottak meg nála, 76 éves. Emellett pedig az asszony súlyos csontritkulásban is szenved.
Egy másik barátom apja viszont mindig az élvezeteknek élt. Nem szeretett sportolni, viszont enni annál inkább, a zsíros húsokat imádta a legjobban. Barna bőrét szinte mindig égette a nap, de mégsem használt semmiféle krémet. Nem tartotta be az orvos utasításait, úgy élt, ahogy érezte, ahogy akarta. Most 81 éves, és az orvosok szerint jobb bőrben van, mint a legtöbb fiatal.
Azt szeretném üzenni mindenkinek, hogy az életet élni kell, mert így, vagy úgy, de mindannyian egyszer meghalunk. És többet nem lesz olyan, hogy holnap. Ezért most tegyük meg, amihez kedvünk van, most együk meg, amit szeretünk! Most éljünk!”
Gondolatok, +1:
Felnőtt lettem, Tőled távol, messze a szülői háztól, de minden kincset, mit Tőled kaptam, itt őrzöm örökké magamban. Édesanya simogass meg! Legyek újra megint gyermek. Ölelj át ha felkereslek, érezd, hogy most is szeretlek.
"Mikor legelső csókot reám leheltél,
Anyám, Te Édes, mondd,
már akkor is, miért szerettél?
Kis béka-testem, akkor még nedves; véresen.
Üvöltve sírtam, s Hozzád tapadtam éhesen.
Még fájt a Világ,
zörej hasított, szúrt a Fény,
de karjaidban a biztos, tejszagú Remény.
Az első arc, első hang, az első Lélek.
Átöleltél, Te voltál nekem az Élet!
Emlékszel?
Először Néked mosolyogtam.
Mennyire örültél minden mosolyomnak!
Táplálékom édes kútja, botló lépteimnek útja,
első szavam volt a neved,
álom- manóm, az éneked.
Ha lázban égtem, beteg voltam,
szemed fényétől gyógyultam,
s hangod nyugodt tengerében,
együtt úsztunk a mesékben.
Ha rosszalkodtam, nagy bajomban,
védekezőn Hozzád bújtam,
s nagy bánatom, könnyes szemem,
ott pihent meg az öledben.
Tanítottál, úgy neveltél,
a helyes mederbe tereltél.
Mikor lázadtak a kamasz vágyak,
türelemmel mind kivártad.
Felnőtt lettem, Tőled távol,
messze a szülői háztól,
de minden kincset, mit Tőled kaptam,
itt őrzöm örökké magamban.
Édesanya simogass meg!
Legyek újra megint gyermek.
Ölelj át ha felkereslek,
érezd, hogy most is szeretlek!"
Felnőtt lettem, Tőled távol, messze a szülői háztól, de minden kincset, mit Tőled kaptam, itt őrzöm örökké magamban. Édesanya simogass meg! Legyek újra megint gyermek. Ölelj át ha felkereslek, érezd, hogy most is szeretlek.
"Mikor legelső csókot reám leheltél,
Anyám, Te Édes, mondd,
már akkor is, miért szerettél?
Kis béka-testem, akkor még nedves; véresen.
Üvöltve sírtam, s Hozzád tapadtam éhesen.
Még fájt a Világ,
zörej hasított, szúrt a Fény,
de karjaidban a biztos, tejszagú Remény.
Az első arc, első hang, az első Lélek.
Átöleltél, Te voltál nekem az Élet!
Emlékszel?
Először Néked mosolyogtam.
Mennyire örültél minden mosolyomnak!
Táplálékom édes kútja, botló lépteimnek útja,
első szavam volt a neved,
álom- manóm, az éneked.
Ha lázban égtem, beteg voltam,
szemed fényétől gyógyultam,
s hangod nyugodt tengerében,
együtt úsztunk a mesékben.
Ha rosszalkodtam, nagy bajomban,
védekezőn Hozzád bújtam,
s nagy bánatom, könnyes szemem,
ott pihent meg az öledben.
Tanítottál, úgy neveltél,
a helyes mederbe tereltél.
Mikor lázadtak a kamasz vágyak,
türelemmel mind kivártad.
Felnőtt lettem, Tőled távol,
messze a szülői háztól,
de minden kincset, mit Tőled kaptam,
itt őrzöm örökké magamban.
Édesanya simogass meg!
Legyek újra megint gyermek.
Ölelj át ha felkereslek,
érezd, hogy most is szeretlek!"
