MegosztásRichard Gere sokkoló gondolata az életről! Nem fogod elhinni, mit mondott a világhírű filmszínész!
Nem túlzás azt állítani, hogy Richard Gere emberek ezreire, tízezreire van hatással, hiszen ő az egyike azon hollywoodi színészeknek, aki ismertségét a jó cél hirdetésére, terjesztésére használja fel. Nemrég olyan bejegyzést tett közzé Facebook oldalán, amelyen érdemes elgondolkodni. Íme!
“Az egyik barátom édesanyja mindig igyekezett egészséges életmódot folytatni. Nagyon odafigyelt az étkezésére, teljesen felhagyott a dohányzással, alkohol fogyasztással, rendszeresen sportolt, és sosem lépett ki napvédő krém nélkül, mikor erősen égettek odakint a káros sugarak.
Sajnos azonban nemrég bőrrákot állapítottak meg nála, 76 éves. Emellett pedig az asszony súlyos csontritkulásban is szenved.
Egy másik barátom apja viszont mindig az élvezeteknek élt. Nem szeretett sportolni, viszont enni annál inkább, a zsíros húsokat imádta a legjobban. Barna bőrét szinte mindig égette a nap, de mégsem használt semmiféle krémet. Nem tartotta be az orvos utasításait, úgy élt, ahogy érezte, ahogy akarta. Most 81 éves, és az orvosok szerint jobb bőrben van, mint a legtöbb fiatal.
Azt szeretném üzenni mindenkinek, hogy az életet élni kell, mert így, vagy úgy, de mindannyian egyszer meghalunk. És többet nem lesz olyan, hogy holnap. Ezért most tegyük meg, amihez kedvünk van, most együk meg, amit szeretünk! Most éljünk!”
“Az egyik barátom édesanyja mindig igyekezett egészséges életmódot folytatni. Nagyon odafigyelt az étkezésére, teljesen felhagyott a dohányzással, alkohol fogyasztással, rendszeresen sportolt, és sosem lépett ki napvédő krém nélkül, mikor erősen égettek odakint a káros sugarak.
Sajnos azonban nemrég bőrrákot állapítottak meg nála, 76 éves. Emellett pedig az asszony súlyos csontritkulásban is szenved.
Egy másik barátom apja viszont mindig az élvezeteknek élt. Nem szeretett sportolni, viszont enni annál inkább, a zsíros húsokat imádta a legjobban. Barna bőrét szinte mindig égette a nap, de mégsem használt semmiféle krémet. Nem tartotta be az orvos utasításait, úgy élt, ahogy érezte, ahogy akarta. Most 81 éves, és az orvosok szerint jobb bőrben van, mint a legtöbb fiatal.
Azt szeretném üzenni mindenkinek, hogy az életet élni kell, mert így, vagy úgy, de mindannyian egyszer meghalunk. És többet nem lesz olyan, hogy holnap. Ezért most tegyük meg, amihez kedvünk van, most együk meg, amit szeretünk! Most éljünk!”
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: A szívek szabója
Élt egy szabómester, szíveket foltozott.
Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.
Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.
Nagyon unta pedig e monoton munkát.
Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád!
Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?
Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Miért változik meg mesés dobbanása,
s amikor kiürül, a csend koppanása
mért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,
ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?
Egy napon úgy döntött, utána jár végre,
miért fáj a sok szív, miért hullik vére.
Letette a munkát, bezárta a boltot,
s indult, hogy megnézze, a szív mért nem boldog.
Álruhában járta végig a világot,
feljegyezte sorban, amit útján látott.
Sok magányos szívvel hozta össze sorsa,
amiből hiányzott a szeretetmorzsa.
A hit, a bizalom elfogyott belőlük,
szeretetlenséget láthatott csak tőlük.
Haraggal és dühvel, méreggel bélelték,
nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték.
Irigység és önzés, félsz uralta őket,
látott férfiakat, hitet vesztett nőket,
a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott,
szomorúság, bánat mételye virágzott.
Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,
bezárták szívüket, s mind maguknak éltek.
Kedves ölelésben sohasem volt részük,
elromlott motorjuk, legfontosabb részük.
És a szabó tudta, szükségük van másra,
nem csak szívcserére, vagy kijavításra:
a sok embert inkább tanítani kéne,
a szeretet tudása mindükre ráférne.
Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?
Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel.
Árva kis lelkeket fogadott magához,
és ekképpen kezdett újra a dolgához.
Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek,
aki akkor boldog, ha reá figyelnek.
Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni,
képes-e gazdája a gyermektől tanulni.
Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,
szeretetet adnak, ölelést cserélnek,
mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,
tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.
És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!
Otthonban, és szívben meleget csinálnak.
Örömmel lelkedet szép fehérre festik,
s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.
Mert, ha az emberek megtanulnak adni,
és begyógyult szívük képes befogadni,
mikor egész évben van öröm-ajándék,
s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,
akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,
szeretettel telve a szép szívek büszkék.
Végre, a jósággal telik meg világunk,
mikor egész évben csupa jót kívánunk!
Aranyosi Ervin: A szívek szabója
Élt egy szabómester, szíveket foltozott.
Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.
Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.
Nagyon unta pedig e monoton munkát.
Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád!
Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?
Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Miért változik meg mesés dobbanása,
s amikor kiürül, a csend koppanása
mért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,
ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?
Egy napon úgy döntött, utána jár végre,
miért fáj a sok szív, miért hullik vére.
Letette a munkát, bezárta a boltot,
s indult, hogy megnézze, a szív mért nem boldog.
Álruhában járta végig a világot,
feljegyezte sorban, amit útján látott.
Sok magányos szívvel hozta össze sorsa,
amiből hiányzott a szeretetmorzsa.
A hit, a bizalom elfogyott belőlük,
szeretetlenséget láthatott csak tőlük.
Haraggal és dühvel, méreggel bélelték,
nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték.
Irigység és önzés, félsz uralta őket,
látott férfiakat, hitet vesztett nőket,
a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott,
szomorúság, bánat mételye virágzott.
Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,
bezárták szívüket, s mind maguknak éltek.
Kedves ölelésben sohasem volt részük,
elromlott motorjuk, legfontosabb részük.
És a szabó tudta, szükségük van másra,
nem csak szívcserére, vagy kijavításra:
a sok embert inkább tanítani kéne,
a szeretet tudása mindükre ráférne.
Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?
Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel.
Árva kis lelkeket fogadott magához,
és ekképpen kezdett újra a dolgához.
Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek,
aki akkor boldog, ha reá figyelnek.
Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni,
képes-e gazdája a gyermektől tanulni.
Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,
szeretetet adnak, ölelést cserélnek,
mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,
tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.
És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!
Otthonban, és szívben meleget csinálnak.
Örömmel lelkedet szép fehérre festik,
s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.
Mert, ha az emberek megtanulnak adni,
és begyógyult szívük képes befogadni,
mikor egész évben van öröm-ajándék,
s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,
akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,
szeretettel telve a szép szívek büszkék.
Végre, a jósággal telik meg világunk,
mikor egész évben csupa jót kívánunk!
