Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből...

Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből. Hagyjatok teret egymásnak az együttlétben.
Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.
Adjatok egymásnak a kenyeretekből, de ne ugyanazt a szeletet egyétek.
Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.
Legyetek olyanok, mint két oszlop, melyek ugyanazt a tetőt támasztják, de ne akarjátok birtokolni egymást. Hagyjátok meg a másik függetlenségét. Örüljetek és táncoljatok együtt, de időnként engedjétek egymást egyedül lenni. Gondoljatok arra, hogy a lant húrjai is külön állnak, mégis ugyanaz a zene szól rajtuk.
Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.
Adjatok egymásnak a kenyeretekből, de ne ugyanazt a szeletet egyétek.
Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.
Legyetek olyanok, mint két oszlop, melyek ugyanazt a tetőt támasztják, de ne akarjátok birtokolni egymást. Hagyjátok meg a másik függetlenségét. Örüljetek és táncoljatok együtt, de időnként engedjétek egymást egyedül lenni. Gondoljatok arra, hogy a lant húrjai is külön állnak, mégis ugyanaz a zene szól rajtuk.
Gondolatok, +1:
Egy 80 éves férfi minden reggel reggelit visz a feleségének.
Kérdezték tőle:
- Miért van az Ön felesége öregek otthonában?
Ő azt válaszolta:
- Mert Alzheimer kórban szenved.
Ekkor azt kérdezték tőle:
- Az Ön felesége foglalkozna azzal, ha Ön egy reggel nem hozna reggelit neki?
A férfi azt válaszolta:
- Ő nem emlékszik... Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg.
Meglepetten mondták neki:
- Milyen csodálatos dolog! Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg Önt?
A férfi elmosolyodott, a szemeibe nézett, megszorította a kezét, aztán azt mondta:
- Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy Ő kicsoda!
Egy 80 éves férfi minden reggel reggelit visz a feleségének.
Kérdezték tőle:
- Miért van az Ön felesége öregek otthonában?
Ő azt válaszolta:
- Mert Alzheimer kórban szenved.
Ekkor azt kérdezték tőle:
- Az Ön felesége foglalkozna azzal, ha Ön egy reggel nem hozna reggelit neki?
A férfi azt válaszolta:
- Ő nem emlékszik... Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg.
Meglepetten mondták neki:
- Milyen csodálatos dolog! Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg Önt?
A férfi elmosolyodott, a szemeibe nézett, megszorította a kezét, aztán azt mondta:
- Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy Ő kicsoda!