Így várja egy kisbaba, hogy édesapja végre hazaérjen a munkából

Már estefele jár az idő, mikor végre apa begurul a kocsijával. A kissrác már akkor nagyon lelkes, hogy megpillanthatja édesapját, aki gyorsan integetni is kezd csemetéjének.

A nagy öröm természetesen akkor következik be, mikor az egyéves körüli gyerkőc meghallja a bejárati ajtó csikorgását. Széles mosollyal, amilyen gyorsan csak tud, mászva nekilendül, hogy üdvözölhesse apját és végre a karjában lehessen.

Mikor a nagy találkozás megtörténik, valaki egy kissé irigykedve csaholni kezd, hogy őt is simogassák már meg. A család házi kedvence ugatva kéri a szeretetnyilvánítást, amit természetesen ő is megkap.
Gondolatok, +1:
Vigyázd édesanyád, addig, amíg lehet,
mert eljön az a nap, mikor már nem teheted meg.
hisz az anyák sem birtokolják azt az örök életet,
amely nem róna szívükre halálbélyeget.

Tudod, az édesanyák csak néha könnyeznek,
mert elfojtják fájdalmukat, mibe belevéreznek,
elfojtják mindazért, hogy gyermekeiknek
sosem okozzanak gyászos-perceket.

Az édesanyák mind-mind ilyen áldott emberek,
akik keservet és könnyet mélyre temetnek,
csak azért mert jól tudják, hogy eljön az a nap,
mikor vesztett hősként ők is porba hullanak.

S akkor gyermekeik kezét nem lesz, aki fogja,
mert mind ki jegyet váltott az égi csillagsorba,
már csak fentről nézheti, mint roggyan meg az,
akit árvult árvasága nyugton sosem hagy.