Így várja egy kisbaba, hogy édesapja végre hazaérjen a munkából

Már estefele jár az idő, mikor végre apa begurul a kocsijával. A kissrác már akkor nagyon lelkes, hogy megpillanthatja édesapját, aki gyorsan integetni is kezd csemetéjének.

A nagy öröm természetesen akkor következik be, mikor az egyéves körüli gyerkőc meghallja a bejárati ajtó csikorgását. Széles mosollyal, amilyen gyorsan csak tud, mászva nekilendül, hogy üdvözölhesse apját és végre a karjában lehessen.

Mikor a nagy találkozás megtörténik, valaki egy kissé irigykedve csaholni kezd, hogy őt is simogassák már meg. A család házi kedvence ugatva kéri a szeretetnyilvánítást, amit természetesen ő is megkap.
Gondolatok, +1:
Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek!
Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek!
Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett,
Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted!

Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek!
Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled!
Isten visszahívott, mert nem készültem még fel,
Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel!

De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el,
Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel!
Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek,
Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek!

Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,
Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!
Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,
Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!