Így várja egy kisbaba, hogy édesapja végre hazaérjen a munkából

Már estefele jár az idő, mikor végre apa begurul a kocsijával. A kissrác már akkor nagyon lelkes, hogy megpillanthatja édesapját, aki gyorsan integetni is kezd csemetéjének.

A nagy öröm természetesen akkor következik be, mikor az egyéves körüli gyerkőc meghallja a bejárati ajtó csikorgását. Széles mosollyal, amilyen gyorsan csak tud, mászva nekilendül, hogy üdvözölhesse apját és végre a karjában lehessen.

Mikor a nagy találkozás megtörténik, valaki egy kissé irigykedve csaholni kezd, hogy őt is simogassák már meg. A család házi kedvence ugatva kéri a szeretetnyilvánítást, amit természetesen ő is megkap.
Gondolatok, +1:
Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.

Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.