Amikor sokat gondolunk valakire, egy idő után eljutunk hozzá...

Amikor sokat gondolunk valakire, egy idő után eljutunk hozzá.
Az erős érzések mindig megtalálják azt, aki iránt tápláljuk őket, s ha egy fél világ is választ el, egy-egy villanásra összekapcsolódunk.

Akire szeretettel, szerelemmel gondolsz, annak mindig jelen leszel az életében. Még ha csak pillanatokra is.
Így vagy úgy, a részévé válsz, mert a szereteted áthatol minden anyagon, minden akadályon és beköltözik oda, ahová akarod, hogy tartozzon.

Olykor elkísér valakit, örökké...
Manna OWell
Gondolatok, +1:
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.