MegosztásPetőfi Sándor: Füstbement terv
Egész úton hazafelé
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.
(Dunavecse, 1844. április.)
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.
(Dunavecse, 1844. április.)
Gondolatok, +1:
Mert eljön az a kor az ember idejében mikor nagyszülővé válik. Azok a csodálatos évek, amikor önfeledten örülhetünk az unokáinknak. Mert ez a mi ajándékunk azért amiért szülők voltunk. A szeretet egy olyan dolog, amiből ha jó sokat adunk, akkor jó sokat is kapunk. Az unokák pedig adják, nekünk csak hagynunk kell, hogy jöjjön az az édes szeretet.
Ez a világ rendje...
Mert eljön az a kor az ember idejében mikor nagyszülővé válik. Azok a csodálatos évek, amikor önfeledten örülhetünk az unokáinknak. Mert ez a mi ajándékunk azért amiért szülők voltunk. A szeretet egy olyan dolog, amiből ha jó sokat adunk, akkor jó sokat is kapunk. Az unokák pedig adják, nekünk csak hagynunk kell, hogy jöjjön az az édes szeretet.
Ez a világ rendje...
