Felnőtt lettem, Tőled távol, messze a szülői háztól...

Felnőtt lettem, Tőled távol, messze a szülői háztól, de minden kincset, mit Tőled kaptam, itt őrzöm örökké magamban. Édesanya simogass meg! Legyek újra megint gyermek. Ölelj át ha felkereslek, érezd, hogy most is szeretlek.

"Mikor legelső csókot reám leheltél,
Anyám, Te Édes, mondd,
már akkor is, miért szerettél?
Kis béka-testem, akkor még nedves; véresen.
Üvöltve sírtam, s Hozzád tapadtam éhesen.

Még fájt a Világ,
zörej hasított, szúrt a Fény,
de karjaidban a biztos, tejszagú Remény.
Az első arc, első hang, az első Lélek.
Átöleltél, Te voltál nekem az Élet!

Emlékszel?
Először Néked mosolyogtam.
Mennyire örültél minden mosolyomnak!
Táplálékom édes kútja, botló lépteimnek útja,
első szavam volt a neved,
álom- manóm, az éneked.
Ha lázban égtem, beteg voltam,
szemed fényétől gyógyultam,
s hangod nyugodt tengerében,
együtt úsztunk a mesékben.
Ha rosszalkodtam, nagy bajomban,
védekezőn Hozzád bújtam,
s nagy bánatom, könnyes szemem,
ott pihent meg az öledben.
Tanítottál, úgy neveltél,
a helyes mederbe tereltél.
Mikor lázadtak a kamasz vágyak,
türelemmel mind kivártad.

Felnőtt lettem, Tőled távol,
messze a szülői háztól,
de minden kincset, mit Tőled kaptam,
itt őrzöm örökké magamban.
Édesanya simogass meg!
Legyek újra megint gyermek.
Ölelj át ha felkereslek,
érezd, hogy most is szeretlek!"
Gondolatok, +1:
Nagyszülőnek lenni nem jelent mást, mint egy mennybéli áldást: áldást egy olyan szülőre, aki egykor a gyermeke kezét fogta, most azonban az unokája lelkét gondozza.

Az unokájáét, akiért mindent odaadna. Akinek mindenkor mindent megadna.

Akiért lehozná még a csillagos eget is és ha kell levarázsolná az égről a fellegeket is. Akiért érdemes még sokáig élni és minden nap jól lenni.

Mert egy unoka olyan, mint egy kis gyógyító drága kövecske, ha veled van és nálad boldog leszel tőle.