Hiányzik valaki
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik, mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik, mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
Gondolatok, +1:
Addig kapj észbe, amíg ott van, amíg akar, amíg küzd érted. Addig nyúlj a kezéért, amíg kitart mellettetek. Mert ha beleun, akkor beleun. Mehetsz, sőt futhatsz is utána akár, de ha a szív nem bírja tovább, akkor bizony bánatában tovább tipeg. Csak tudod, akkor már bőven késő lesz. Mert ha szív egyszer lemond rólad, akkor az sajnálom, de örökre elenged téged.
Addig kapj észbe, amíg ott van, amíg akar, amíg küzd érted. Addig nyúlj a kezéért, amíg kitart mellettetek. Mert ha beleun, akkor beleun. Mehetsz, sőt futhatsz is utána akár, de ha a szív nem bírja tovább, akkor bizony bánatában tovább tipeg. Csak tudod, akkor már bőven késő lesz. Mert ha szív egyszer lemond rólad, akkor az sajnálom, de örökre elenged téged.