MegosztásHiányzik valaki
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik, mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik, mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
Gondolatok, +1:
Mindenre meg kell érni. Ha egy találkozásra megérünk: létrejön.
Akarat sem kell hozzá; ölünkbe hullik,
mint érett gyümölcs a fáról.
Ha két embert valódi szeretet köt össze,
nem veszthetik el egymást.
Ha útjuk hosszabb-rövidebb ideig mégis elválik,
annak mindig sorsszerű oka van...
Mindenre meg kell érni. Ha egy találkozásra megérünk: létrejön.
Akarat sem kell hozzá; ölünkbe hullik,
mint érett gyümölcs a fáról.
Ha két embert valódi szeretet köt össze,
nem veszthetik el egymást.
Ha útjuk hosszabb-rövidebb ideig mégis elválik,
annak mindig sorsszerű oka van...
