MegosztásHiányzik valaki
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik, mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik, mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
Gondolatok, +1:
Egy igaz Nő tudja, hogy minden mulandó, ezért nincs sok barátnője. Ismeri önmagát, és szereti is, amit csinál, de mindig többre vágyik. Egy embert szeret, amíg tudja, addig szereti. Minden csalódás után képes talpra állni, tudja azt, hogy a világban csak magára számíthat. Egy nő csodálatos, gyengéd, törékeny. Mutassatok nekem olyan élőlényt, aki kisírt szemmel, és felkötött hajjal is képes mosolyogni a világra!
Egy igaz Nő tudja, hogy minden mulandó, ezért nincs sok barátnője. Ismeri önmagát, és szereti is, amit csinál, de mindig többre vágyik. Egy embert szeret, amíg tudja, addig szereti. Minden csalódás után képes talpra állni, tudja azt, hogy a világban csak magára számíthat. Egy nő csodálatos, gyengéd, törékeny. Mutassatok nekem olyan élőlényt, aki kisírt szemmel, és felkötött hajjal is képes mosolyogni a világra!
