MegosztásOlyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni. Akinek minden perc ajándék melletted.
Olyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni.
Akinek minden perc ajándék melletted.
Akinek jó vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy.
Aki gondol rád, és aki törődik veled.
Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy.
Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged.
Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap.
Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted.
Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz.
Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami.
Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, ne érd be kevesebbel...
Akinek minden perc ajándék melletted.
Akinek jó vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy.
Aki gondol rád, és aki törődik veled.
Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy.
Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged.
Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap.
Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted.
Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz.
Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami.
Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, ne érd be kevesebbel...
Gondolatok, +1:
Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében.
- Fiam, itt az ideje, mennünk kell!
- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még. – kérdezte az ember.
- Sajnálom Fiam, de most van itt az ideje, menned kell!
- És mi van a bőröndben?
- Minden ami a Tiéd volt.!
- Ami az enyém volt? Akarod mondani a holmim, a ruháim, a pénzem?
- Sajnálom fiam, de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.
- Akkor az emlékeim?
- Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.
Akkor a tehetségeim…
- Ezek sem a tieid. A körülményekhez tartoznak.
- Akkor a barátaim, a családom???
- Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életutadhoz tartoztak.
- De a feleségem, és a gyerekeim???
- Sajnálom fiam, de még ezek sem a tieid. A szívedé voltak…
- Akkor a testem???
- Ez sem volt a tiéd soha. Az a poré!
- Akkor a lelkem?
- Sajnálom fiam, de az lelked… A lelked sem volt sohasem a tied. A lelked az enyém!
A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből, és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezte Istent:
- Soha nem volt semmim???
- De igen fiam, minden pillanat, amit megéltél, csakis a TIÉD volt!
Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében.
- Fiam, itt az ideje, mennünk kell!
- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még. – kérdezte az ember.
- Sajnálom Fiam, de most van itt az ideje, menned kell!
- És mi van a bőröndben?
- Minden ami a Tiéd volt.!
- Ami az enyém volt? Akarod mondani a holmim, a ruháim, a pénzem?
- Sajnálom fiam, de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.
- Akkor az emlékeim?
- Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.
Akkor a tehetségeim…
- Ezek sem a tieid. A körülményekhez tartoznak.
- Akkor a barátaim, a családom???
- Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életutadhoz tartoztak.
- De a feleségem, és a gyerekeim???
- Sajnálom fiam, de még ezek sem a tieid. A szívedé voltak…
- Akkor a testem???
- Ez sem volt a tiéd soha. Az a poré!
- Akkor a lelkem?
- Sajnálom fiam, de az lelked… A lelked sem volt sohasem a tied. A lelked az enyém!
A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből, és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezte Istent:
- Soha nem volt semmim???
- De igen fiam, minden pillanat, amit megéltél, csakis a TIÉD volt!
