MegosztásAki igazán Téged akar, testestül, lelkestül, mindenestül, hibáiddal és hiányosságaiddal együtt, az várni fog rád. Várni, akár éveket.
Aki igazán Téged akar, testestül, lelkestül, mindenestül, hibáiddal és hiányosságaiddal együtt, az várni fog rád. Várni, akár éveket.
Kitartó lesz és nem az érdeket nézi. Aki téged akar majd és egy életre, annak az embernek nem számít a tér, az idő, a hely.
Nem fog neki számítani, hogy csak öt percet kaphat, Ő annak is örülni fog, még akkor is ha órákat kell érte utazni, még akkor is, ha tudja, hogy meg sem csókolhat. Igen. Ezt nevezik kitartásnak és őszinte szerelemnek.
Viszont, aki azt mondja neked, hogy "nem éri meg..", "túl messze vagy" ..attól az embertől ne várj túl sokat, mert nem Téged akar, csak maximum a testedet.
Persze ez nem feltétlen rossz.. ha ugyanazt a semmit érezitek egymás iránt. Tehát attól függ mi az amire vágyunk mi emberek.
De az Élet ilyen- nem vagyunk egyformák- szerencsére.
/Vándor Lélek foszlányok/
Kitartó lesz és nem az érdeket nézi. Aki téged akar majd és egy életre, annak az embernek nem számít a tér, az idő, a hely.
Nem fog neki számítani, hogy csak öt percet kaphat, Ő annak is örülni fog, még akkor is ha órákat kell érte utazni, még akkor is, ha tudja, hogy meg sem csókolhat. Igen. Ezt nevezik kitartásnak és őszinte szerelemnek.
Viszont, aki azt mondja neked, hogy "nem éri meg..", "túl messze vagy" ..attól az embertől ne várj túl sokat, mert nem Téged akar, csak maximum a testedet.
Persze ez nem feltétlen rossz.. ha ugyanazt a semmit érezitek egymás iránt. Tehát attól függ mi az amire vágyunk mi emberek.
De az Élet ilyen- nem vagyunk egyformák- szerencsére.
/Vándor Lélek foszlányok/
Gondolatok, +1:
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.
Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
kujtorog benne,
éhes a farkas.
Éhes a farkas,
éhében vesz meg.
Szimatol, szaglász,
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten:
rálelt a nyomra!
Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken, de éppen
ez lett a veszte.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
s már a szarvas sem
kérődzik resten:
ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül.
Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.
Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.
Horkan a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.
Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.
Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.
Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
kujtorog benne,
éhes a farkas.
Éhes a farkas,
éhében vesz meg.
Szimatol, szaglász,
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten:
rálelt a nyomra!
Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken, de éppen
ez lett a veszte.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
s már a szarvas sem
kérődzik resten:
ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül.
Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.
Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.
Horkan a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.
Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.
Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
