Csak a mosolyát ne feledd anyádnak!

Csak a mosolyát ne feledd Anyádnak,
Ha rögös útjait járod a világnak.
Ha sötét fellegek borítják be életed,
Ha szertefoszlik majd minden reményed.
Kísérjen e mosoly minden örömödben,
Ha boldogság sugara csillog a szemedben.
Szerencse csillaga mikor reád ragyog,
Amikor békében telik minden napod.

Teljes lesz akkor minden boldogságod,
Az élet útjait biztosabban járod.
A béke angyala honol a lelkedben,
Ha Anyád mosolyát őrzöd a szívedben.
Gondolatok, +1:
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.

Kedvesem, te ülj le mellém,
Űlj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.