MegosztásCsak a mosolyát ne feledd anyádnak!
Csak a mosolyát ne feledd Anyádnak,
Ha rögös útjait járod a világnak.
Ha sötét fellegek borítják be életed,
Ha szertefoszlik majd minden reményed.
Kísérjen e mosoly minden örömödben,
Ha boldogság sugara csillog a szemedben.
Szerencse csillaga mikor reád ragyog,
Amikor békében telik minden napod.
Teljes lesz akkor minden boldogságod,
Az élet útjait biztosabban járod.
A béke angyala honol a lelkedben,
Ha Anyád mosolyát őrzöd a szívedben.
Ha rögös útjait járod a világnak.
Ha sötét fellegek borítják be életed,
Ha szertefoszlik majd minden reményed.
Kísérjen e mosoly minden örömödben,
Ha boldogság sugara csillog a szemedben.
Szerencse csillaga mikor reád ragyog,
Amikor békében telik minden napod.
Teljes lesz akkor minden boldogságod,
Az élet útjait biztosabban járod.
A béke angyala honol a lelkedben,
Ha Anyád mosolyát őrzöd a szívedben.
Gondolatok, +1:
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól – figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (…) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték.
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól – figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (…) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték.
