Nagymamai szeretet

Szép életem volt akkor, amikor még
nagymamám karjaiban érezhettem azt
a határtalanul jóleső ember-melegséget,
amitől a gyermek-lélek szeretetet kap.
Szép életem volt akkor, amikor még
kötényébe rejthettem kihullt könnyeim,
azon könnyeket, melyek kicsordulni vágytak,
hogy ne égessék túlságosan léleksebeim.

Szép élet volt akkor, mikor dérezüstös haján
kezem puha lágysága szálat simított,
mert érintésem nyomán úgy ragyogott szeme,
mint a legeslegtündöklőbb égi csillagok.

Szép volt biz, nagyon szép, minden pillanat,
ami róla szólt, s emlékként szívemben maradt,
mert az én nagymamám olyan asszony volt,
ki előtt a szeretet is méltán meghajolt.
Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
Csak a mosolyát ne feledd Anyádnak,
Ha rögös útjait járod a világnak.
Ha sötét fellegek borítják be életed,
Ha szertefoszlik majd minden reményed.

Kísérjen e mosoly minden örömödben,
Ha boldogság sugara csillog a szemedben.
Szerencse csillaga mikor reád ragyog,
Amikor békében telik minden napod.

Teljes lesz akkor minden boldogságod,
Az élet útjait biztosabban járod.
A béke angyala honol a lelkedben,
Ha Anyád mosolyát őrzöd a szívedben.