Megosztás25 gondolat Buddha tanításai közül.
1. A szeretet mindent meggyógyít.
2. Nem a szavaid hanem a tetteid határoznak meg.
3. A jó egészség titka, hogy a MOST-ban éljünk.
4. Aki befelé néz az felébred.
5. A szavaknak hatalma van, fájhatnak és gyógyíthatnak. 6. Enged el és a tied lesz örökre. Csak azt veszíted el amihez ragaszkodsz.
7. Senki sem járhatja az utad helyetted.
8. Senki se ment meg bennünket,hanem mi magunk. Senki se képes rá és senki sem teheti. Magunknak kell járnunk az utat.
9. A boldogság sohasem csökken az által, hogy megosszuk.
10. Légy kedves mindenkihez.
11. Ne higgy el mindent, amit mondanak.
12. Ahogyan gondolkozol olyanná válsz.
13. Enged el a félelmet.
14. Az igazság mindig kiderül.
15. Irányítsd az elméd vagy az fog irányítani. A kétség elválaszt. A bizalom egyesít.
16. Senki sem érdemesebb a szeretetre, mint Te magad.
17. Másokat ismerni bölcsesség, magadat ismerni megvilágosodás.
18. A spiritualitás nem luxus, hanem szükségszerűség.
19. Cseréld az irigységedet csodálatra.
20. Keresd a békét magadban.
21. Enged el a kötődést. 22. Bölcsen válaszd meg a barátaidat.
23. A boldogsághoz nem vezet út, Az út maga a boldogság.
24. Hagy fel az ítélkezéssel.
25. Szeres ,Élj, Engedj el.
2. Nem a szavaid hanem a tetteid határoznak meg.
3. A jó egészség titka, hogy a MOST-ban éljünk.
4. Aki befelé néz az felébred.
5. A szavaknak hatalma van, fájhatnak és gyógyíthatnak. 6. Enged el és a tied lesz örökre. Csak azt veszíted el amihez ragaszkodsz.
7. Senki sem járhatja az utad helyetted.
8. Senki se ment meg bennünket,hanem mi magunk. Senki se képes rá és senki sem teheti. Magunknak kell járnunk az utat.
9. A boldogság sohasem csökken az által, hogy megosszuk.
10. Légy kedves mindenkihez.
11. Ne higgy el mindent, amit mondanak.
12. Ahogyan gondolkozol olyanná válsz.
13. Enged el a félelmet.
14. Az igazság mindig kiderül.
15. Irányítsd az elméd vagy az fog irányítani. A kétség elválaszt. A bizalom egyesít.
16. Senki sem érdemesebb a szeretetre, mint Te magad.
17. Másokat ismerni bölcsesség, magadat ismerni megvilágosodás.
18. A spiritualitás nem luxus, hanem szükségszerűség.
19. Cseréld az irigységedet csodálatra.
20. Keresd a békét magadban.
21. Enged el a kötődést. 22. Bölcsen válaszd meg a barátaidat.
23. A boldogsághoz nem vezet út, Az út maga a boldogság.
24. Hagy fel az ítélkezéssel.
25. Szeres ,Élj, Engedj el.
Gondolatok, +1:
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.
Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
kujtorog benne,
éhes a farkas.
Éhes a farkas,
éhében vesz meg.
Szimatol, szaglász,
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten:
rálelt a nyomra!
Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken, de éppen
ez lett a veszte.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
s már a szarvas sem
kérődzik resten:
ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül.
Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.
Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.
Horkan a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.
Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.
Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.
Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
kujtorog benne,
éhes a farkas.
Éhes a farkas,
éhében vesz meg.
Szimatol, szaglász,
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten:
rálelt a nyomra!
Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken, de éppen
ez lett a veszte.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
s már a szarvas sem
kérődzik resten:
ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül.
Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.
Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.
Horkan a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.
Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.
Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
