Csak szelíden gyermekem

Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.

Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.
Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
Ha a gyereket folyton bírálják, a lenézést tanulja.
Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja.
Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja.
Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja.
Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja.

Ha a gyereket folyvást biztatják, a bizalmat tanulja.
Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja.
Ha a gyerek teljesítményét elismerik, a megbecsülést tanulja.
Ha a gyerek jórészt helyesléssel találkozik, önmaga szeretetét tanulja.
Ha a gyereket elfogadják, és barátságos légkörben él, megtanulja szeretni a világot.

A gyerekek azt élik, amit tanulnak!