MegosztásEz pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell...
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Gondolatok, +1:
A lány egyfolytában türelmetlenkedett édesanyjával. Aztán egy nap talált egy rövid levelet az asztalon. Alighogy elkezdte olvasni, kicsordult a könnye.
"Drága lányom!
Egy nap, amikor látod, hogy öregszem, kérlek, legyél türelemmel, de a legfontosabb, próbáld megérteni, min megyek keresztül.
Amikor beszélgetünk, és én ugyanazt ismétlem meg ezerszer, ne szakítsd félbe azzal, hogy: "Te már ugyanezt mondtad egy perce" ... Csak figyelj, kérlek. Próbálj meg emlékezni az időkre, amikor még kicsi voltál, és olvastam neked ugyanazt a mesét éjszakáról éjszakára, amíg el nem elaludtál.
Ha nem akarok fürödni, ne haragudj, és ne hozz zavarba engem.Emlékszel, amikor kislány voltál, és nem mentél zuhanyozni?
Amikor látod, hogy képtelen vagyok felfogni az új technológiákat, adj időt, hogy megtanuljam, és ne nézz úgy rám ... emlékszel, drágám, én türelmesen tanítottam meg neked, hogyan kell csinálni sok mindent: az evést hogyan öltözz fel, kösd meg a cipődet minden nap ... a nap, amikor látod, hogy öregszem, legyél türelemmel, de a legfontosabb, próbáld megérteni, mi megyek keresztül.
Ha én néha elfelejtek valamit, adj időt, hogy emlékezzek, és ha nem megy, ne legyél ideges, türelmetlen és undok.
És amikor az öreg, fáradt lábaim nem tudnak már mozogni olyan gyorsan, mint korábban, add a kezed ugyanúgy, ahogy én adtam az enyémet neked, amikor először elindultál. Ha eljön ez az idő, ne légy szomorú, én sem leszek, csak az a fontos, hogy ott legyél velem.
Anyád, aki felnevelt"
Ugye milyen tanulságos? Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
A lány egyfolytában türelmetlenkedett édesanyjával. Aztán egy nap talált egy rövid levelet az asztalon. Alighogy elkezdte olvasni, kicsordult a könnye.
"Drága lányom!
Egy nap, amikor látod, hogy öregszem, kérlek, legyél türelemmel, de a legfontosabb, próbáld megérteni, min megyek keresztül.
Amikor beszélgetünk, és én ugyanazt ismétlem meg ezerszer, ne szakítsd félbe azzal, hogy: "Te már ugyanezt mondtad egy perce" ... Csak figyelj, kérlek. Próbálj meg emlékezni az időkre, amikor még kicsi voltál, és olvastam neked ugyanazt a mesét éjszakáról éjszakára, amíg el nem elaludtál.
Ha nem akarok fürödni, ne haragudj, és ne hozz zavarba engem.Emlékszel, amikor kislány voltál, és nem mentél zuhanyozni?
Amikor látod, hogy képtelen vagyok felfogni az új technológiákat, adj időt, hogy megtanuljam, és ne nézz úgy rám ... emlékszel, drágám, én türelmesen tanítottam meg neked, hogyan kell csinálni sok mindent: az evést hogyan öltözz fel, kösd meg a cipődet minden nap ... a nap, amikor látod, hogy öregszem, legyél türelemmel, de a legfontosabb, próbáld megérteni, mi megyek keresztül.
Ha én néha elfelejtek valamit, adj időt, hogy emlékezzek, és ha nem megy, ne legyél ideges, türelmetlen és undok.
És amikor az öreg, fáradt lábaim nem tudnak már mozogni olyan gyorsan, mint korábban, add a kezed ugyanúgy, ahogy én adtam az enyémet neked, amikor először elindultál. Ha eljön ez az idő, ne légy szomorú, én sem leszek, csak az a fontos, hogy ott legyél velem.
Anyád, aki felnevelt"
Ugye milyen tanulságos? Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
