MegosztásFejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesanyám.
"Ma is csak úgy, mint réges-régen.
Ő volna végső menedékem.
Mindent, mi fáj s szívem tépi, elpanaszolnék sorra néki.
Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesanyám."
"Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment....."
Ő volna végső menedékem.
Mindent, mi fáj s szívem tépi, elpanaszolnék sorra néki.
Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesanyám."
"Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment....."
Gondolatok, +1:
És ahhoz sokszor inkább nem kellenek mások..... Lesznek, akik úgy bántanak meg, hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak. Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban... Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók... lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van... fáradalmas, izgalmas utazás az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak..." Aki menni akar, engedjük el. Aki nem tudja mit akar, küldjük el. Aki a kezét nyújtja, fogadjuk el. Aki képes szavakkal is ölelni, pedig nem tudja biztosan kap-e valaha viszonzást, mégis önzetlenül képes adni, annak tényleg hatalmas a szíve. Aki nem akar szeretni, az gyáva. Aki meri vállalni a bukást, az bátor. És aki tud néha sírni, az mer szeretni is.
És ahhoz sokszor inkább nem kellenek mások..... Lesznek, akik úgy bántanak meg, hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak. Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban... Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók... lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van... fáradalmas, izgalmas utazás az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak..." Aki menni akar, engedjük el. Aki nem tudja mit akar, küldjük el. Aki a kezét nyújtja, fogadjuk el. Aki képes szavakkal is ölelni, pedig nem tudja biztosan kap-e valaha viszonzást, mégis önzetlenül képes adni, annak tényleg hatalmas a szíve. Aki nem akar szeretni, az gyáva. Aki meri vállalni a bukást, az bátor. És aki tud néha sírni, az mer szeretni is.
