Megrázó levelet kapott anyjától a türelmetlen lány. Miután elolvasta, teljesen megváltozott!

A lány egyfolytában türelmetlenkedett édesanyjával. Aztán egy nap talált egy rövid levelet az asztalon. Alighogy elkezdte olvasni, kicsordult a könnye.

"Drága lányom!

Egy nap, amikor látod, hogy öregszem, kérlek, legyél türelemmel, de a legfontosabb, próbáld megérteni, min megyek keresztül.

Amikor beszélgetünk, és én ugyanazt ismétlem meg ezerszer, ne szakítsd félbe azzal, hogy: "Te már ugyanezt mondtad egy perce" ... Csak figyelj, kérlek. Próbálj meg emlékezni az időkre, amikor még kicsi voltál, és olvastam neked ugyanazt a mesét éjszakáról éjszakára, amíg el nem elaludtál.

Ha nem akarok fürödni, ne haragudj, és ne hozz zavarba engem.Emlékszel, amikor kislány voltál, és nem mentél zuhanyozni?

Amikor látod, hogy képtelen vagyok felfogni az új technológiákat, adj időt, hogy megtanuljam, és ne nézz úgy rám ... emlékszel, drágám, én türelmesen tanítottam meg neked, hogyan kell csinálni sok mindent: az evést hogyan öltözz fel, kösd meg a cipődet minden nap ... a nap, amikor látod, hogy öregszem, legyél türelemmel, de a legfontosabb, próbáld megérteni, mi megyek keresztül.

Ha én néha elfelejtek valamit, adj időt, hogy emlékezzek, és ha nem megy, ne legyél ideges, türelmetlen és undok.

És amikor az öreg, fáradt lábaim nem tudnak már mozogni olyan gyorsan, mint korábban, add a kezed ugyanúgy, ahogy én adtam az enyémet neked, amikor először elindultál. Ha eljön ez az idő, ne légy szomorú, én sem leszek, csak az a fontos, hogy ott legyél velem.

Anyád, aki felnevelt"


Ugye milyen tanulságos? Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
Gondolatok, +1:
- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…