18 életszabály A Dalai Lámától

1. Örökre jegyezd meg: az igaz szerelem és a nagy megvalósítások hatalmas áldozattal járnak.

2. Amikor veszítesz az életben, ne veszítsd el a leckét is, amelyet az élet adni akart neked.

3. A teljes földi léted alatt sose feledkezz meg a következőkről: az önmagad iránti tiszteletről, mások tiszteletéről, és a felelősségteljességről, amely tetteidet kíséri.

4. Habár késztetést érzel arra, hogy felejts, mikor csalódott vagy, jusson mindig eszedbe: sokszor az, hogy veszítettél, a legnagyobb szerencsét jelenti számodra.

5. Tanuld meg jól a szabályokat, hogy tudd okosan megszegni őket.

6. Ne engedd, hogy egy kis vita tönkretegyen egy nagy barátságot.

7. Abban a pillanatban, amikor rájössz arra, hogy hibáztál, lépj közbe és igyekezz kijavítani a baklövéseidet.

8. Minden nap tartogass időt arra, hogy a magad társaságában lehess.

9. Tárd ki a karjaid a változás felé, de ne engedd, hogy az értékeid távozzanak tőled.

10. Ne feledd, hogy a hallgatás sokszor a legjobb válasz lehet.

11. Élj egy kifogástalan, becsületes életet, hogy akkor, amikor megöregszel, és visszatekintesz, még egyszer örülhess az életednek.

12. A meleg és szeretetteljes családi légkör az alapja az életednek.

13. Ha nézeteltérésed akad a szeretteiddel, csakis a jelenen vitatkozzatok. A múltat sosem jó belekeverni.

14. Oszd meg a tudásod, ismereteidet. Ez a legjobb módszer az öröklétre.

15. Légy szelíd a földdel.

16. Egyszer egy évben, látogass el egy olyan helyre, ahol még sosem jártál.

17. Emlékezz arra, hogy a legjobb és leghelyesebb kapcsolat az, amikor az egymás iránt érzett SZERETET felülmúlja az egymás iránti SZÜKSÉGet.

18. Ítéld meg a sikereidet úgy, hogy azokhoz a dolgokhoz viszonyítod, amelyekről le kellett mondanod, hogy azt megszerezd.
Gondolatok, +1:
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek