18 életszabály A Dalai Lámától

1. Örökre jegyezd meg: az igaz szerelem és a nagy megvalósítások hatalmas áldozattal járnak.

2. Amikor veszítesz az életben, ne veszítsd el a leckét is, amelyet az élet adni akart neked.

3. A teljes földi léted alatt sose feledkezz meg a következőkről: az önmagad iránti tiszteletről, mások tiszteletéről, és a felelősségteljességről, amely tetteidet kíséri.

4. Habár késztetést érzel arra, hogy felejts, mikor csalódott vagy, jusson mindig eszedbe: sokszor az, hogy veszítettél, a legnagyobb szerencsét jelenti számodra.

5. Tanuld meg jól a szabályokat, hogy tudd okosan megszegni őket.

6. Ne engedd, hogy egy kis vita tönkretegyen egy nagy barátságot.

7. Abban a pillanatban, amikor rájössz arra, hogy hibáztál, lépj közbe és igyekezz kijavítani a baklövéseidet.

8. Minden nap tartogass időt arra, hogy a magad társaságában lehess.

9. Tárd ki a karjaid a változás felé, de ne engedd, hogy az értékeid távozzanak tőled.

10. Ne feledd, hogy a hallgatás sokszor a legjobb válasz lehet.

11. Élj egy kifogástalan, becsületes életet, hogy akkor, amikor megöregszel, és visszatekintesz, még egyszer örülhess az életednek.

12. A meleg és szeretetteljes családi légkör az alapja az életednek.

13. Ha nézeteltérésed akad a szeretteiddel, csakis a jelenen vitatkozzatok. A múltat sosem jó belekeverni.

14. Oszd meg a tudásod, ismereteidet. Ez a legjobb módszer az öröklétre.

15. Légy szelíd a földdel.

16. Egyszer egy évben, látogass el egy olyan helyre, ahol még sosem jártál.

17. Emlékezz arra, hogy a legjobb és leghelyesebb kapcsolat az, amikor az egymás iránt érzett SZERETET felülmúlja az egymás iránti SZÜKSÉGet.

18. Ítéld meg a sikereidet úgy, hogy azokhoz a dolgokhoz viszonyítod, amelyekről le kellett mondanod, hogy azt megszerezd.
Gondolatok, +1:
Ha majd úgy érzed,
hogy teher leszek édes gyermekem
bánj velem szelíden, ne ellenségesen.
Lelkem nézd, lelkem lásd,
mert az ugyanaz marad,
ki akkor voltam neked,
mikor hold-szőtte kiságyadon
fogtam kis kezed,
és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,
miközben arcocskádra leheltem
az éj-útravalót.

Tudod az idő, engem sem kímél,
roncsolja fáradt, megtört szívemet,
melynek dobbanása egyre nehezebb,
ahogy cipelem-cipelem
az élet-terheket…
De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,
amin sorsom keze vércsíkot hagyott,
azt lásd, ami akkor voltam neked,
mikor csillagokká csókoltam
gyermek-mosolyod.