MegosztásSírni fogsz a nevetéstől, ha megnézed az alábbi VIDEÓ-t!
Így reagálnak a kutyusok az új kiscsizmákra. Sírni fogsz a nevetéstől!A tél több kárt is tehet a kiskedvencek tappancsában. A só és a különböző jég-olvasztó kémiai vegyületek fájdalmat, fertőzéseket okozhatnak a kutyusoknál, és ha ez még nem volna elég, ha a négylábúak nyalogatni kezdik a mancsaikat, a mérgező anyagok a testükbe kerülhetnek és ott is perpatvart eredményezhetnek! Szóval elő a petróleum-alapú zselével vagy a tappancs-viasszal, ha sétálni indulnál a kiskutyáddal. De ha ezek közül egyik sincs kéznél, kapj elő két pár kiscsizmát, és nézd miként táncol benne a kiskedvenced!Az alábbi videóban a kutyusok épp ezekkel az új lábbelikkel ismerkednek. A szakértők szerint, kis idővel és türelemmel minden kutya hozzászoktatható a cipőcskékhez, melyek amellett, hogy jópofák, hasznosak is lehetnek a tappancsaiknak!A kutyusok természetesen nem örülnek a szokatlan lábbelinek, viccesen kapkodják a lábukat, van olyan is a videóban, amelyik két mellső lábára áll és úgy jár. A mai nap legcukibb videója!
Gondolatok, +1:
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te ülj le mellém,
Űlj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te ülj le mellém,
Űlj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
