MegosztásSírni fogsz a nevetéstől, ha megnézed az alábbi VIDEÓ-t!
Így reagálnak a kutyusok az új kiscsizmákra. Sírni fogsz a nevetéstől!A tél több kárt is tehet a kiskedvencek tappancsában. A só és a különböző jég-olvasztó kémiai vegyületek fájdalmat, fertőzéseket okozhatnak a kutyusoknál, és ha ez még nem volna elég, ha a négylábúak nyalogatni kezdik a mancsaikat, a mérgező anyagok a testükbe kerülhetnek és ott is perpatvart eredményezhetnek! Szóval elő a petróleum-alapú zselével vagy a tappancs-viasszal, ha sétálni indulnál a kiskutyáddal. De ha ezek közül egyik sincs kéznél, kapj elő két pár kiscsizmát, és nézd miként táncol benne a kiskedvenced!Az alábbi videóban a kutyusok épp ezekkel az új lábbelikkel ismerkednek. A szakértők szerint, kis idővel és türelemmel minden kutya hozzászoktatható a cipőcskékhez, melyek amellett, hogy jópofák, hasznosak is lehetnek a tappancsaiknak!A kutyusok természetesen nem örülnek a szokatlan lábbelinek, viccesen kapkodják a lábukat, van olyan is a videóban, amelyik két mellső lábára áll és úgy jár. A mai nap legcukibb videója!
Gondolatok, +1:
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény”.
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény”.
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
