MegosztásGarantáltan mosolyt csal majd az arcodra ez a VIDEÓ!
Ha egy csomó puha, édes és önfeledten ugrándozó kiskutyát látunk egy helyen, lehetetlen, hogy ne támadjon jó kedvünk. Az alábbi videó, a legmakacsabb rosszkedvet is elűzi, a legborúsabb napunk egére is napsugarakat varázsol.Hat szőrgomolya hempereg a friss zöld fűben, látszólag semmi sem lehetetlen számunkra. Olyan könnyedén jönnek-mennek, hogy egy lefáradt, terhelésekkel teli nap után, már-már kedvünk támad kutyának lenni.
Édesanyjukkal együtt egy illuzórikus, szinte elérhetetlennek tűnő képet formálnak. Pedig igaz, a hús-vér apróságok élvezik a napsütést, a hasukat csiklandozó zöld füvet, az anya melegségét és biztonságát.
A perzselő nyári melegben pedig néhány jégkocka is előkerül, hogy ne okozzon problémát nekik a túl nagy hőség. Így bármikor kedvükre hűsölhetnek. Micsoda tökéletes világ.
Ezek a golden retriever kölykök a világ legédesebb kutyái, tele vannak energiával, szeretettel, kedvességgel, sőt, ráadásul nem is túl gonoszak.
Gondolatok, +1:
Egy 80 éves férfi minden reggel reggelit visz a feleségének.
Kérdezték tőle:
- Miért van az Ön felesége öregek otthonában?
Ő azt válaszolta:
- Mert Alzheimer kórban szenved.
Ekkor azt kérdezték tőle:
- Az Ön felesége foglalkozna azzal, ha Ön egy reggel nem hozna reggelit neki?
A férfi azt válaszolta:
- Ő nem emlékszik... Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg.
Meglepetten mondták neki:
- Milyen csodálatos dolog! Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg Önt?
A férfi elmosolyodott, a szemeibe nézett, megszorította a kezét, aztán azt mondta:
- Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy Ő kicsoda!
Egy 80 éves férfi minden reggel reggelit visz a feleségének.
Kérdezték tőle:
- Miért van az Ön felesége öregek otthonában?
Ő azt válaszolta:
- Mert Alzheimer kórban szenved.
Ekkor azt kérdezték tőle:
- Az Ön felesége foglalkozna azzal, ha Ön egy reggel nem hozna reggelit neki?
A férfi azt válaszolta:
- Ő nem emlékszik... Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg.
Meglepetten mondták neki:
- Milyen csodálatos dolog! Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg Önt?
A férfi elmosolyodott, a szemeibe nézett, megszorította a kezét, aztán azt mondta:
- Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy Ő kicsoda!
