MegosztásEgy gyertyával, egy fotóval és egy hajszárítóval valami eszméletlen szépet készít!
1. Vegyünk egy fényképet és egy fa lapot, lehet ez akár egy új vágódeszka is. Tegyük rá a fényképet a fára, rögzítsük egy darab ragasztóval, majd vasaljuk meg a hátát. Jól nyomjuk oda, amikor felvesszük a képet, a lenyomata ott lesz a fán.2. Varázsoljunk régi hatású képet. Kenjünk be egy fa lapot Mattle Gel-el (ez bármilyen barkácsüzletben beszerezhető), és a fotót képpel lefelé fektessük bele. Jól simítsuk rá, majd hagyjuk állni 8 órán keresztül. Ezután emeljük fel a képet, dörzsöljük le a felületéről a rárakódott anyagot, majd kenjük le. Ezután kissé meg kell nedvesíteni a képet, és máris láthatjuk a régies hatást.
3. Romantikus lámpát varázsolhatunk, ha egy egyszerű üveg burára ráragasztjuk a képet, így, amikor felgyújtjuk az égőt, átvilágítja a képet.
4. Vegyünk egy átlátszó üveg mécsestartót, majd egy méretre vágott diafilm darabot a régi emlékek közül. Ragasszuk rá a gyertyatartóra a diát, és gyújtsuk meg a gyertyát.
5. A fenti technikát megcsinálhatjuk egy lámpás alakú gyertyatartóval is. A fényképet vékony fóliára nyomtassuk, és rögzítsük a lámpás mind a négy oldalára.
6. Egy vastagabb fehér gyertyára rögzítsünk egy fényképet, majd borítsuk le azt egy darab sütőpapírral. Fogjuk jó szorosan a sütőpapírt, majd fújjunk rá jó forró levegőt a hajszárítóból. Ezután vegyük le a sütőpapírt, és a fotó teljesen beleolvad a gyertyatestbe.
Gondolatok, +1:
Milyen jó, mikor először mondja ki: anya,
Közben hozzád bújik, és aranylik mosolya.
Büszkeség tölt el, mikor feláll és feléd lép,
Két karod kitárva vigyázod őt, míg eléd ér.
Elérzékenyülve nézed, kis lábai mit bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Aztán mikor az aprócska gyermeked beteg,
Idegességedben teljes tested-lelked remeg,
Lázas homlokát simogatva mesélsz őneki:
Ügyeled, ahogy a gyógyszereket beveszi,
Mosolyogsz, bár aggódva az orvost hívtad,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Aztán rohannak az évek, felnő a gyermek,
Jönnek a kamaszkori, lángoló szerelmek.
Előbb csillogó szemmel együtt áradoztok,
Nagy csalódás, vele kell szomorkodnod,
Tőled vár vigaszt, hisz tebenned bíznak.
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Csak telnek az évek, és öreg, beteg leszel,
Tudod, hogy az orvosod mindhiába kezel.
Boldogságod már csak felnőtt gyermeked,
Könnyel szemében csókolja meg két kezed.
Ugrálsz körülöttük ahogy fájó lábaid bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Milyen jó, mikor először mondja ki: anya,
Közben hozzád bújik, és aranylik mosolya.
Büszkeség tölt el, mikor feláll és feléd lép,
Két karod kitárva vigyázod őt, míg eléd ér.
Elérzékenyülve nézed, kis lábai mit bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Aztán mikor az aprócska gyermeked beteg,
Idegességedben teljes tested-lelked remeg,
Lázas homlokát simogatva mesélsz őneki:
Ügyeled, ahogy a gyógyszereket beveszi,
Mosolyogsz, bár aggódva az orvost hívtad,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Aztán rohannak az évek, felnő a gyermek,
Jönnek a kamaszkori, lángoló szerelmek.
Előbb csillogó szemmel együtt áradoztok,
Nagy csalódás, vele kell szomorkodnod,
Tőled vár vigaszt, hisz tebenned bíznak.
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
Csak telnek az évek, és öreg, beteg leszel,
Tudod, hogy az orvosod mindhiába kezel.
Boldogságod már csak felnőtt gyermeked,
Könnyel szemében csókolja meg két kezed.
Ugrálsz körülöttük ahogy fájó lábaid bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.
