MegosztásEgy gyertyával, egy fotóval és egy hajszárítóval valami eszméletlen szépet készít!
1. Vegyünk egy fényképet és egy fa lapot, lehet ez akár egy új vágódeszka is. Tegyük rá a fényképet a fára, rögzítsük egy darab ragasztóval, majd vasaljuk meg a hátát. Jól nyomjuk oda, amikor felvesszük a képet, a lenyomata ott lesz a fán.2. Varázsoljunk régi hatású képet. Kenjünk be egy fa lapot Mattle Gel-el (ez bármilyen barkácsüzletben beszerezhető), és a fotót képpel lefelé fektessük bele. Jól simítsuk rá, majd hagyjuk állni 8 órán keresztül. Ezután emeljük fel a képet, dörzsöljük le a felületéről a rárakódott anyagot, majd kenjük le. Ezután kissé meg kell nedvesíteni a képet, és máris láthatjuk a régies hatást.
3. Romantikus lámpát varázsolhatunk, ha egy egyszerű üveg burára ráragasztjuk a képet, így, amikor felgyújtjuk az égőt, átvilágítja a képet.
4. Vegyünk egy átlátszó üveg mécsestartót, majd egy méretre vágott diafilm darabot a régi emlékek közül. Ragasszuk rá a gyertyatartóra a diát, és gyújtsuk meg a gyertyát.
5. A fenti technikát megcsinálhatjuk egy lámpás alakú gyertyatartóval is. A fényképet vékony fóliára nyomtassuk, és rögzítsük a lámpás mind a négy oldalára.
6. Egy vastagabb fehér gyertyára rögzítsünk egy fényképet, majd borítsuk le azt egy darab sütőpapírral. Fogjuk jó szorosan a sütőpapírt, majd fújjunk rá jó forró levegőt a hajszárítóból. Ezután vegyük le a sütőpapírt, és a fotó teljesen beleolvad a gyertyatestbe.
Gondolatok, +1:
Anyám mosolyában benne volt az élet,
benne volt a küzdés, a tenni akarás,
és benne volt az a mérhetetlen túlélési erő,
mellyel leplezni tudta szíve fájdalmát.
Mert anyám mosolygott akkor is, ha szívét
mélységes mély bánat kínja járta át,
s mosolygott, akkor is, mikor minden reménye
elillanó füstként fellegekbe szállt.
Anyám édes mosolygását hogy feledhetném,
hisz az a mosoly éltet, ha elkeseredem,
és az mutat majd helyes utat azon célirányba,
ahol egykor tárt karokkal átölelhetem.
Anyám mosolyában benne volt az élet,
benne volt a küzdés, a tenni akarás,
és benne volt az a mérhetetlen túlélési erő,
mellyel leplezni tudta szíve fájdalmát.
Mert anyám mosolygott akkor is, ha szívét
mélységes mély bánat kínja járta át,
s mosolygott, akkor is, mikor minden reménye
elillanó füstként fellegekbe szállt.
Anyám édes mosolygását hogy feledhetném,
hisz az a mosoly éltet, ha elkeseredem,
és az mutat majd helyes utat azon célirányba,
ahol egykor tárt karokkal átölelhetem.
