„Lefekvés” – szól az édesanya. Nézd meg, hogy miként reagálnak erre az ikrek

A rövid videóban viszont nem ezt látjuk. Igaz, hogy az édesanya kétszer, sőt háromszor adja ki az utasítás iker fiainak, hogy induljanak lefeküdni, de a gyerkőcök szinte szinkronban és nevetve (!) indulnak meg szobájuk felé, majd miután bedobták kiságyukba a kulacsukat, versenyre kelnek, hogy ki tud hamarább bemászni a rácson keresztül a fekhelyükre.

Sőt még a hálót is behúzzák maguk után. Az édesanya elmondása szerint egyik nap csak úgy odaszólt a másfél éves ikreknek, hogy irány lefeküdni, és nagy meglepetésére a gyerekek szót fogadtak neki.
Gondolatok, +1:
Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak.

Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést.
Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.

Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.
Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár.

Ezek is érdekelhetnek