Megosztás2 évig várta gazdáját: amikor megjött, örömében elájult a kutyus (+videó)
Noha alig néhány napja töltötték fel az internetre, már milliók látták azt a szívet melengető felvételt, melyen kutya és gazdája újra találkozik két hosszú év után.A gazdi, a pennsylvaniai Rebecca Ehalt éppen ennyi ideje él és dolgozik Szlovéniában, ahova – bár nagyon szerette volna – nem vihette magával kedvencét, a kis schnauzer Caseyt.
A kutyus annyira örült, hogy ennyi év után ismét vele lehet a gazdi, hogy szó szerint pár pillanatra még ki is ütötte magát. A felvétel maga az öröm, mindenki nevet, a gazdi abba sem tudja hagyni. A kutyus pedig remeg a boldogságtól, néhány pillanatra még el is ájul. A család egyébként azt is elárulta, hogy picit azért aggódtak a kis Casey szívéért, nehogy túlizgassa magát, így amint kicsit megnyugodtak a kedélyek, elvitték állatorvoshoz a schnauzert. A doktor mindenkit megnyugtatott: Casey a legnagyobb rendben van.
Érdekesség: 2 év egy felnőtt kistestű kutyus életében nagyjából 12-14 "emberi" évnek felel meg. Vajon hány ember várna ennyi éven át, ilyen rendíthetetlenül, mint ez a kis schnauzer?
Gondolatok, +1:
Látjátok ezeket az embereket mögöttem? Rohannak a munkába, és nem figyelnek már semmire. Néha annyira elkapnak minket a hétköznapok, hogy elfelejtjük élvezni az élet valódi szépségét. Mint a zombik. Nézz fel végre a telefonodról, és láss! Köszönj rá valakire, és öleld meg, ha úgy tűnik, bántja őt valami! Segíts valakinek! Minden napot úgy kell élned, mintha csak az utolsó volna. Amit sokan nem tudnak rólam, az, hogy néhány éve depressziós voltam. Soha senkinek sem mondtam el. Egyedül kellett harcolnom a depresszióból kivezető úton. Mert az egyetlen ember, aki visszatartott engem a boldogságtól, én magam voltam. Pedig minden nap értékes, szóval, így is kell kezelnünk. A holnap egyáltalán nem biztos, ezért ma és most élj! Remélem, megosztod ezt a posztot, hogy messzire jusson a szeretet üzenete.
Látjátok ezeket az embereket mögöttem? Rohannak a munkába, és nem figyelnek már semmire. Néha annyira elkapnak minket a hétköznapok, hogy elfelejtjük élvezni az élet valódi szépségét. Mint a zombik. Nézz fel végre a telefonodról, és láss! Köszönj rá valakire, és öleld meg, ha úgy tűnik, bántja őt valami! Segíts valakinek! Minden napot úgy kell élned, mintha csak az utolsó volna. Amit sokan nem tudnak rólam, az, hogy néhány éve depressziós voltam. Soha senkinek sem mondtam el. Egyedül kellett harcolnom a depresszióból kivezető úton. Mert az egyetlen ember, aki visszatartott engem a boldogságtól, én magam voltam. Pedig minden nap értékes, szóval, így is kell kezelnünk. A holnap egyáltalán nem biztos, ezért ma és most élj! Remélem, megosztod ezt a posztot, hogy messzire jusson a szeretet üzenete.
