Megosztás2 évig várta gazdáját: amikor megjött, örömében elájult a kutyus (+videó)
Noha alig néhány napja töltötték fel az internetre, már milliók látták azt a szívet melengető felvételt, melyen kutya és gazdája újra találkozik két hosszú év után.A gazdi, a pennsylvaniai Rebecca Ehalt éppen ennyi ideje él és dolgozik Szlovéniában, ahova – bár nagyon szerette volna – nem vihette magával kedvencét, a kis schnauzer Caseyt.
A kutyus annyira örült, hogy ennyi év után ismét vele lehet a gazdi, hogy szó szerint pár pillanatra még ki is ütötte magát. A felvétel maga az öröm, mindenki nevet, a gazdi abba sem tudja hagyni. A kutyus pedig remeg a boldogságtól, néhány pillanatra még el is ájul. A család egyébként azt is elárulta, hogy picit azért aggódtak a kis Casey szívéért, nehogy túlizgassa magát, így amint kicsit megnyugodtak a kedélyek, elvitték állatorvoshoz a schnauzert. A doktor mindenkit megnyugtatott: Casey a legnagyobb rendben van.
Érdekesség: 2 év egy felnőtt kistestű kutyus életében nagyjából 12-14 "emberi" évnek felel meg. Vajon hány ember várna ennyi éven át, ilyen rendíthetetlenül, mint ez a kis schnauzer?
Gondolatok, +1:
Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében.
- Fiam, itt az ideje, mennünk kell!
- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még. – kérdezte az ember.
- Sajnálom Fiam, de most van itt az ideje, menned kell!
- És mi van a bőröndben?
- Minden ami a Tiéd volt.!
- Ami az enyém volt? Akarod mondani a holmim, a ruháim, a pénzem?
- Sajnálom fiam, de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.
- Akkor az emlékeim?
- Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.
Akkor a tehetségeim…
- Ezek sem a tieid. A körülményekhez tartoznak.
- Akkor a barátaim, a családom???
- Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életutadhoz tartoztak.
- De a feleségem, és a gyerekeim???
- Sajnálom fiam, de még ezek sem a tieid. A szívedé voltak…
- Akkor a testem???
- Ez sem volt a tiéd soha. Az a poré!
- Akkor a lelkem?
- Sajnálom fiam, de az lelked… A lelked sem volt sohasem a tied. A lelked az enyém!
A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből, és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezte Istent:
- Soha nem volt semmim???
- De igen fiam, minden pillanat, amit megéltél, csakis a TIÉD volt!
Egy ember hirtelen meghalt. Egyszer csak megpillantotta az Istent, ahogy közeledett egy bőrönddel a kezében.
- Fiam, itt az ideje, mennünk kell!
- De miért ilyen hamar? Olyan sok tervem volt még. – kérdezte az ember.
- Sajnálom Fiam, de most van itt az ideje, menned kell!
- És mi van a bőröndben?
- Minden ami a Tiéd volt.!
- Ami az enyém volt? Akarod mondani a holmim, a ruháim, a pénzem?
- Sajnálom fiam, de az anyagi javaid sohasem voltak a tieid. A földhöz tartoztak mindig.
- Akkor az emlékeim?
- Sajnálom fiam, de azok nem jönnek veled. Soha nem voltak a tieid. Az időhöz tartoztak.
Akkor a tehetségeim…
- Ezek sem a tieid. A körülményekhez tartoznak.
- Akkor a barátaim, a családom???
- Sajnálom fiam, de azok sem a tieid. Az életutadhoz tartoztak.
- De a feleségem, és a gyerekeim???
- Sajnálom fiam, de még ezek sem a tieid. A szívedé voltak…
- Akkor a testem???
- Ez sem volt a tiéd soha. Az a poré!
- Akkor a lelkem?
- Sajnálom fiam, de az lelked… A lelked sem volt sohasem a tied. A lelked az enyém!
A kétségbeesett ember kitépte a bőröndöt Isten kezéből, és kinyitotta. Üres volt! Könnyekkel a szemében az ember megkérdezte Istent:
- Soha nem volt semmim???
- De igen fiam, minden pillanat, amit megéltél, csakis a TIÉD volt!
