MegosztásJulia Roberts üzenete mindenkinek
Julia Roberts ezt a smink nélküli fotót posztolta magáról az Instagramon a következő szöveggel:
"A tökéletesség-mánia egy nemzet betegsége. Óriási mennyiségű sminkkel takarjuk el az arcunkat. Botoxot injekcióztatunk magunkba és még éheztetni is képesek vagyunk magunkat, hogy elérjük a tökéletes alakot. Megpróbálunk megjavítani valamit, de nem tudjuk megjavítani azt, amit nem látunk. A lelkünknek van szüksége műtétre. Hogy várhatod el mástól, hogy szeressen, amikor te sem szereted saját magadat? Elégedettnek kell lenni önmagaddal.Nem számít, hogy nézel ki. Az számít, ami belül van. Ma felteszek ide egy smink nélküli fotót. Tudom, hogy vannak ráncok a bőrömön, de ma azt szeretném, ha ezen túl tudnátok látni. Meg akarom mutatni az igazi valómat és azt akarom, hogy ti is ezt tegyétek magatokkal és szeressétek magatokat olyannak, amilyenek vagytok!"
Köszönjük, Julia!
"A tökéletesség-mánia egy nemzet betegsége. Óriási mennyiségű sminkkel takarjuk el az arcunkat. Botoxot injekcióztatunk magunkba és még éheztetni is képesek vagyunk magunkat, hogy elérjük a tökéletes alakot. Megpróbálunk megjavítani valamit, de nem tudjuk megjavítani azt, amit nem látunk. A lelkünknek van szüksége műtétre. Hogy várhatod el mástól, hogy szeressen, amikor te sem szereted saját magadat? Elégedettnek kell lenni önmagaddal.Nem számít, hogy nézel ki. Az számít, ami belül van. Ma felteszek ide egy smink nélküli fotót. Tudom, hogy vannak ráncok a bőrömön, de ma azt szeretném, ha ezen túl tudnátok látni. Meg akarom mutatni az igazi valómat és azt akarom, hogy ti is ezt tegyétek magatokkal és szeressétek magatokat olyannak, amilyenek vagytok!"
Köszönjük, Julia!
Gondolatok, +1:
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó, amíg egymásé vagyunk,
s addig a jó, míg átölelnek,
mikor marcangolva fáj
a keserű hiány,
és az a tudat, hogy vannak,
akik már csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
