MegosztásÁllj meg hát végre és vedd észre, amit semminek érzel, több talán, mint a legszebb ajándék, vagy csillogó dísz a fán...
Csak futunk, csak sietünk,
ajándékkal teli kezünk,
de ki tudja, mi van belül ?
Van-e ott csend, van-e ott béke
- amiből a legtöbb kéne ahhoz, hogy szent legyen a karácsonyunk.
Sütünk, főzünk, hullafáradásig,
de nem vesszük észre, hogy a másik
csak arra vágyik,
ülj mellé, hallgasd nyílt szívvel,
és csendesen simogasd.
Állj meg hát végre és vedd észre,
amit semminek érzel, több talán,
mint a legszebb ajándék,
vagy csillogó dísz a fán
ajándékkal teli kezünk,
de ki tudja, mi van belül ?
Van-e ott csend, van-e ott béke
- amiből a legtöbb kéne ahhoz, hogy szent legyen a karácsonyunk.
Sütünk, főzünk, hullafáradásig,
de nem vesszük észre, hogy a másik
csak arra vágyik,
ülj mellé, hallgasd nyílt szívvel,
és csendesen simogasd.
Állj meg hát végre és vedd észre,
amit semminek érzel, több talán,
mint a legszebb ajándék,
vagy csillogó dísz a fán
Gondolatok, +1:
Igen, megváltoztam...Nem vagyok már olyan kedves, mint voltam, mert nem akarom, hogy kihasználjanak vagy átgyalogoljanak rajtam. Nem bízok meg mindenkiben és nem mindenkinek mondom el a titkaimat,mert a legtöbb az a kamu mosoly ami mögött kétszínű embereket találsz. Megváltoztam,mert rájöttem,hogy az egyetlen ember akire számíthatok az saját magam vagyok...
Igen, megváltoztam...Nem vagyok már olyan kedves, mint voltam, mert nem akarom, hogy kihasználjanak vagy átgyalogoljanak rajtam. Nem bízok meg mindenkiben és nem mindenkinek mondom el a titkaimat,mert a legtöbb az a kamu mosoly ami mögött kétszínű embereket találsz. Megváltoztam,mert rájöttem,hogy az egyetlen ember akire számíthatok az saját magam vagyok...
