MegosztásKurczina Terézia: Anyai tűnődés
Anyukának lenni igazán gyönyörű,
megélni azonban nem mindenkor könnyű.
Gyermeked megfogant, s szíved alatt hordva,
bizonyos dolgoktól máris meg vagy fosztva.
Rögtön az elején ott van az émelygés,
majd folyton csak ennél, és sok a tévelygés;
Mérlegre, ha ráállsz, kiakadni látod,
szülésed eljöttét sóvárogva várod.
Végre ölelheted életed csillagát,
majd virrasztasz vele számtalan éjszakát.
Pelenkázás, szopi, büfi és altatás,
valamit elrontasz, lesz lelkifurdalás.
Bizonytalanságod hamar tovatűnik,
hiszen az anyaszív nagyon jól működik.
Mit, hogyan kell tenned, magad észreveszed,
ősi ösztönöddel csak őt védelmezed.
Napok egymás után oly gyorsan szaladnak,
kicsi gyermekedből iskolást avatnak.
Telnek a hónapok, örömöd végtelen,
látván, bontakozik benne az értelem.
Hihetetlen gyorsan repülnek az évek,
nem ül már öledbe, fejét fel sem éred.
Kamasz lett hirtelen, ritkán kerül haza,
nagyon keveset szól, s nincs egy kedves szava.
Majd ez is elmúlik, türelmed végtelen,
érett anyaszíved szeretetet terem.
Korábbi évekre mikor visszanézel,
lelkednek legmélyén boldogságot érzel.
Elfelejtettél már bánatot, sérelmet,
hiszen életednek ő adott értelmet.
Tudod, hogy őt egykor ajándékba kaptad,
te "csak" felnevelted, s szárnyra bocsátottad...
megélni azonban nem mindenkor könnyű.
Gyermeked megfogant, s szíved alatt hordva,
bizonyos dolgoktól máris meg vagy fosztva.
Rögtön az elején ott van az émelygés,
majd folyton csak ennél, és sok a tévelygés;
Mérlegre, ha ráállsz, kiakadni látod,
szülésed eljöttét sóvárogva várod.
Végre ölelheted életed csillagát,
majd virrasztasz vele számtalan éjszakát.
Pelenkázás, szopi, büfi és altatás,
valamit elrontasz, lesz lelkifurdalás.
Bizonytalanságod hamar tovatűnik,
hiszen az anyaszív nagyon jól működik.
Mit, hogyan kell tenned, magad észreveszed,
ősi ösztönöddel csak őt védelmezed.
Napok egymás után oly gyorsan szaladnak,
kicsi gyermekedből iskolást avatnak.
Telnek a hónapok, örömöd végtelen,
látván, bontakozik benne az értelem.
Hihetetlen gyorsan repülnek az évek,
nem ül már öledbe, fejét fel sem éred.
Kamasz lett hirtelen, ritkán kerül haza,
nagyon keveset szól, s nincs egy kedves szava.
Majd ez is elmúlik, türelmed végtelen,
érett anyaszíved szeretetet terem.
Korábbi évekre mikor visszanézel,
lelkednek legmélyén boldogságot érzel.
Elfelejtettél már bánatot, sérelmet,
hiszen életednek ő adott értelmet.
Tudod, hogy őt egykor ajándékba kaptad,
te "csak" felnevelted, s szárnyra bocsátottad...
Gondolatok, +1:
Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Az apa nem tudta, hogy a kislány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot. Egy dobozba becsomagolta és a fa alá tette. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta dühösen a lányának: - Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni. - De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van puszikkal, amiket én tettem el neked karácsonyra. Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a kislányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle. Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól... Lájk ha tetszett:)
Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Az apa nem tudta, hogy a kislány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot. Egy dobozba becsomagolta és a fa alá tette. Amikor szenteste az apja meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres. Azt mondta dühösen a lányának: - Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni. - De apa - így a lány - hiszen ez a doboz nem üres, tele van puszikkal, amiket én tettem el neked karácsonyra. Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a kislányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle. Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól... Lájk ha tetszett:)
