MegosztásKurczina Terézia: Anyai tűnődés
Anyukának lenni igazán gyönyörű,
megélni azonban nem mindenkor könnyű.
Gyermeked megfogant, s szíved alatt hordva,
bizonyos dolgoktól máris meg vagy fosztva.
Rögtön az elején ott van az émelygés,
majd folyton csak ennél, és sok a tévelygés;
Mérlegre, ha ráállsz, kiakadni látod,
szülésed eljöttét sóvárogva várod.
Végre ölelheted életed csillagát,
majd virrasztasz vele számtalan éjszakát.
Pelenkázás, szopi, büfi és altatás,
valamit elrontasz, lesz lelkifurdalás.
Bizonytalanságod hamar tovatűnik,
hiszen az anyaszív nagyon jól működik.
Mit, hogyan kell tenned, magad észreveszed,
ősi ösztönöddel csak őt védelmezed.
Napok egymás után oly gyorsan szaladnak,
kicsi gyermekedből iskolást avatnak.
Telnek a hónapok, örömöd végtelen,
látván, bontakozik benne az értelem.
Hihetetlen gyorsan repülnek az évek,
nem ül már öledbe, fejét fel sem éred.
Kamasz lett hirtelen, ritkán kerül haza,
nagyon keveset szól, s nincs egy kedves szava.
Majd ez is elmúlik, türelmed végtelen,
érett anyaszíved szeretetet terem.
Korábbi évekre mikor visszanézel,
lelkednek legmélyén boldogságot érzel.
Elfelejtettél már bánatot, sérelmet,
hiszen életednek ő adott értelmet.
Tudod, hogy őt egykor ajándékba kaptad,
te "csak" felnevelted, s szárnyra bocsátottad...
megélni azonban nem mindenkor könnyű.
Gyermeked megfogant, s szíved alatt hordva,
bizonyos dolgoktól máris meg vagy fosztva.
Rögtön az elején ott van az émelygés,
majd folyton csak ennél, és sok a tévelygés;
Mérlegre, ha ráállsz, kiakadni látod,
szülésed eljöttét sóvárogva várod.
Végre ölelheted életed csillagát,
majd virrasztasz vele számtalan éjszakát.
Pelenkázás, szopi, büfi és altatás,
valamit elrontasz, lesz lelkifurdalás.
Bizonytalanságod hamar tovatűnik,
hiszen az anyaszív nagyon jól működik.
Mit, hogyan kell tenned, magad észreveszed,
ősi ösztönöddel csak őt védelmezed.
Napok egymás után oly gyorsan szaladnak,
kicsi gyermekedből iskolást avatnak.
Telnek a hónapok, örömöd végtelen,
látván, bontakozik benne az értelem.
Hihetetlen gyorsan repülnek az évek,
nem ül már öledbe, fejét fel sem éred.
Kamasz lett hirtelen, ritkán kerül haza,
nagyon keveset szól, s nincs egy kedves szava.
Majd ez is elmúlik, türelmed végtelen,
érett anyaszíved szeretetet terem.
Korábbi évekre mikor visszanézel,
lelkednek legmélyén boldogságot érzel.
Elfelejtettél már bánatot, sérelmet,
hiszen életednek ő adott értelmet.
Tudod, hogy őt egykor ajándékba kaptad,
te "csak" felnevelted, s szárnyra bocsátottad...
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Az igazi gazdagság
Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?
Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?
Mi az élet célja? Kincseket szerezni?
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,
ha az ember léte nem a pénzről szólna,
nem gebedne bele senki a munkába,
s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.
A gazdagok szerint csak az a sikeres,
aki éjjel nappal milliókat keres.
S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,
hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.
Még a gyermeknek is folyton azt tanítja,
hogy a szép életnek tanulás a nyitja.
Ám aki dús gazdag, inkább mást tanácsol,
nem a tudós gazdag, – az, aki harácsol.
Nem kell megszakadni, sem a szánkat tépni,
mások hátán egyre magasabbra lépni!
Mikor magasan vagy, lezuhanni könnyebb,
mindent elveszítve hullhat majd a könnyed.
Hát mi a gazdagság? Nézzük józan szemmel!
Mikor felszabadult, és boldog az ember.
Az öröm forrása a szívünkből fakad,
sok-sok szeretettel tedd gazdaggá magad!
Tégy az emberekért, alkoss szebb világot,
műveld meg a földed, nevelj szép virágot!
Engedd, hogy mindenki úgy tegye a dolgát,
hogy megmutathassa jóember mivoltát!
Használja fel bátran fénylő tehetségét,
ne szorongva várja a munkaidő végét.
Mutassa mindenki, hogy mire is képes,
mihez van tudása, mihez kedvet érez.
Nem is tanítanék haszontalan dolgot,
elvont tudománytól egy gyerek sem boldog.
Olyat tanítanék, mihez kedvet érez,
ami közel állhat alkotó szívéhez.
A monoton munkát végezzék a gépek!
Robot robotoljon, ne rabszolga népek!
Az ember alkosson, szívét beleadva,
s lelje csak örömét a szép feladatban.
S aki alkotni tud, az tanítson mást is,
s olyan adja tovább eztán a tudást is,
mert csak egy módon tud fejlődni az ember,
ha megnyitja lelkét, s így él, szeretettel.
Hát, mi a gazdagság? Nehogy elfelejtsem,
a szép gondolatot sötét kútba ejtsem!
Bizony a gazdagság ma is azt jelenti,
ha egymásért élünk és nem ural senki.
Gazdagság az idő, s nem mérhető pénzben,
mikor a munkámban örömömet érzem,
látom kezem alatt új életre kelni,
s hagynak teremteni, szépen remekelni.
Azt, amit teremtek, szívből adom másnak,
jövőnek alkotok, nem az elmúlásnak.
Adok is, kapok is, s közösen használjuk,
egymásért teremtve angyalokká váljunk!
Az igaz gazdagság ott van a családban,
a közös percekben, békés boldogságban,
szeretet vízében merítkező szívben,
lélek-szivárványként oltalmazó ívben.
Megnő gazdagságunk mikor kiterjesztjük,
mikor nemzetünket magunk köré vesszük,
így alkotva népet, egy nagyobb családot,
gazdagítva ezzel ezt a szép világot.
Aranyosi Ervin: Az igazi gazdagság
Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?
Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?
Mi az élet célja? Kincseket szerezni?
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,
ha az ember léte nem a pénzről szólna,
nem gebedne bele senki a munkába,
s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.
A gazdagok szerint csak az a sikeres,
aki éjjel nappal milliókat keres.
S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,
hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.
Még a gyermeknek is folyton azt tanítja,
hogy a szép életnek tanulás a nyitja.
Ám aki dús gazdag, inkább mást tanácsol,
nem a tudós gazdag, – az, aki harácsol.
Nem kell megszakadni, sem a szánkat tépni,
mások hátán egyre magasabbra lépni!
Mikor magasan vagy, lezuhanni könnyebb,
mindent elveszítve hullhat majd a könnyed.
Hát mi a gazdagság? Nézzük józan szemmel!
Mikor felszabadult, és boldog az ember.
Az öröm forrása a szívünkből fakad,
sok-sok szeretettel tedd gazdaggá magad!
Tégy az emberekért, alkoss szebb világot,
műveld meg a földed, nevelj szép virágot!
Engedd, hogy mindenki úgy tegye a dolgát,
hogy megmutathassa jóember mivoltát!
Használja fel bátran fénylő tehetségét,
ne szorongva várja a munkaidő végét.
Mutassa mindenki, hogy mire is képes,
mihez van tudása, mihez kedvet érez.
Nem is tanítanék haszontalan dolgot,
elvont tudománytól egy gyerek sem boldog.
Olyat tanítanék, mihez kedvet érez,
ami közel állhat alkotó szívéhez.
A monoton munkát végezzék a gépek!
Robot robotoljon, ne rabszolga népek!
Az ember alkosson, szívét beleadva,
s lelje csak örömét a szép feladatban.
S aki alkotni tud, az tanítson mást is,
s olyan adja tovább eztán a tudást is,
mert csak egy módon tud fejlődni az ember,
ha megnyitja lelkét, s így él, szeretettel.
Hát, mi a gazdagság? Nehogy elfelejtsem,
a szép gondolatot sötét kútba ejtsem!
Bizony a gazdagság ma is azt jelenti,
ha egymásért élünk és nem ural senki.
Gazdagság az idő, s nem mérhető pénzben,
mikor a munkámban örömömet érzem,
látom kezem alatt új életre kelni,
s hagynak teremteni, szépen remekelni.
Azt, amit teremtek, szívből adom másnak,
jövőnek alkotok, nem az elmúlásnak.
Adok is, kapok is, s közösen használjuk,
egymásért teremtve angyalokká váljunk!
Az igaz gazdagság ott van a családban,
a közös percekben, békés boldogságban,
szeretet vízében merítkező szívben,
lélek-szivárványként oltalmazó ívben.
Megnő gazdagságunk mikor kiterjesztjük,
mikor nemzetünket magunk köré vesszük,
így alkotva népet, egy nagyobb családot,
gazdagítva ezzel ezt a szép világot.
