MegosztásRadnóti Miklós :Nem tudhatom...
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
Gondolatok, +1:
Egy férfit nem lehet ellopni. Egy férfit nem lehet elszeretni vagy elvenni. Egy férfi nem tárgy, amit felemelhet és zsebre tehet egy másik nő, ha magának akarja. Egy férfi dönt. Eldönti, hogy enged-e a kísértésnek, vagy sem és ha valamit nem akar, megtalálja a módot, hogy a nő tudtára adja, és lefejtse magáról a legragadósabb piócalányt is. Ha egy férfi elhagy valaki másért, nem azért teszi, mert elügyeskedték Tőled, mert jött egy harmadik és minden jót elrontott. Azért megy el, mert bizonytalan. Vagy a személyisége vagy a kapcsolata Veled, mert valami fontos nem működik köztetek. Ironikus, de néha egy harmadik személy színre lépése kell ahhoz, hogy fellebbentse a fátylat egy néma boldogtalanságról, egy gyenge jellemről, az érzelmek múlásáról, a saját mulasztásod következményeiről vagy arról, hogy nem a jó ember mellett horgonyoztál le….."
Egy férfit nem lehet ellopni. Egy férfit nem lehet elszeretni vagy elvenni. Egy férfi nem tárgy, amit felemelhet és zsebre tehet egy másik nő, ha magának akarja. Egy férfi dönt. Eldönti, hogy enged-e a kísértésnek, vagy sem és ha valamit nem akar, megtalálja a módot, hogy a nő tudtára adja, és lefejtse magáról a legragadósabb piócalányt is. Ha egy férfi elhagy valaki másért, nem azért teszi, mert elügyeskedték Tőled, mert jött egy harmadik és minden jót elrontott. Azért megy el, mert bizonytalan. Vagy a személyisége vagy a kapcsolata Veled, mert valami fontos nem működik köztetek. Ironikus, de néha egy harmadik személy színre lépése kell ahhoz, hogy fellebbentse a fátylat egy néma boldogtalanságról, egy gyenge jellemről, az érzelmek múlásáról, a saját mulasztásod következményeiről vagy arról, hogy nem a jó ember mellett horgonyoztál le….."
