MegosztásHány éves a fiad?
Hány éves a fiad?
- 18.
- Van telefonja?
- Igen..
- A bátyja kinőtt ruháit hordja?
- Nem, mindig új ruhákat szeretne.
- Mennyit adsz neki naponta?
- 500-800 forint.
- És neked mennyi van most a zsebedben?
- A kenyérre való...
- És ő most hol van?
- Pizzázóba a haverjaival.
- És te hova mész?
- Dolgozni, hogy neki mindene meglegyen amit szeretne.
Körülbelül így van, de egyesek ezt nem veszik észre.
Tiszteljétek a szüleiteket mert megérdemlik!
- 18.
- Van telefonja?
- Igen..
- A bátyja kinőtt ruháit hordja?
- Nem, mindig új ruhákat szeretne.
- Mennyit adsz neki naponta?
- 500-800 forint.
- És neked mennyi van most a zsebedben?
- A kenyérre való...
- És ő most hol van?
- Pizzázóba a haverjaival.
- És te hova mész?
- Dolgozni, hogy neki mindene meglegyen amit szeretne.
Körülbelül így van, de egyesek ezt nem veszik észre.
Tiszteljétek a szüleiteket mert megérdemlik!
Gondolatok, +1:
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek
