Nadányi Zoltán - Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

Anyu, anyu! Anyu! -
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
Nadányi Zoltán
Gondolatok, +1:
A testvérem vagy, életem egyik legszebb ajándéka.

Lehet, hogy nem tudok veled mindennap találkozni, és a kezedet sem tudom mindig fogni.
De a gondolataimból és a szívemből, soha nem foglak elengedni.
Szeretni foglak örökké, és szívemben mindig lesz helyed.

Ha te mégis megbántasz engem, akkor megharagszom rád, de az nem tarthat örökké.

Miért nem?

Nagyon egyszerű, mert a testvérem vagy. Vér a véremből.
Lehet, hogy én foglak megbántani. De kérlek te is bocsáss meg nekem.
Ne haragudj rám, bármit is vétettem ellened. Gondolj arra, hogy a testvéred vagyok.
És valójában nem akarhattam neked rosszat. Hiszen tudod, vér vagy a véremből...

Lehet, hogy nem mondtam még ki neked soha, de szeretlek....