Megosztás"Elítélhetsz... Mutogathatsz rám... Kibeszélhetsz és bánthatsz a hátam mögött azért, ami vagyok. Nem érdekel.
"Elítélhetsz... Mutogathatsz rám... Kibeszélhetsz és bánthatsz a hátam mögött azért, ami vagyok. Nem érdekel. Már nem. Én tudom mit miért tettem. Emlékszem minden könnycseppemre, minden esésemre. Te átélted mindezt? Tudod nekem mikor mi mennyire fájt? Hát ez az: fogalmad sincs.
Lépj bele a cipőmbe és botladozz végig az utamon. Láss a szememmel, érezz a szívemmel. Érted már? Nem? Persze, hogy nem. Ezt mindenkinek magának kell átélnie. Szóval nagyon gyorsan hagyd abba a mutogatást és kezdj el magaddal foglalkozni, mert a gondok leginkább nálad vannak, nem nálam."
Lépj bele a cipőmbe és botladozz végig az utamon. Láss a szememmel, érezz a szívemmel. Érted már? Nem? Persze, hogy nem. Ezt mindenkinek magának kell átélnie. Szóval nagyon gyorsan hagyd abba a mutogatást és kezdj el magaddal foglalkozni, mert a gondok leginkább nálad vannak, nem nálam."
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
Aranyosi Ervin: Az út végén…
Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ, megfogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
