Megosztás"Elítélhetsz... Mutogathatsz rám... Kibeszélhetsz és bánthatsz a hátam mögött azért, ami vagyok. Nem érdekel.
"Elítélhetsz... Mutogathatsz rám... Kibeszélhetsz és bánthatsz a hátam mögött azért, ami vagyok. Nem érdekel. Már nem. Én tudom mit miért tettem. Emlékszem minden könnycseppemre, minden esésemre. Te átélted mindezt? Tudod nekem mikor mi mennyire fájt? Hát ez az: fogalmad sincs.
Lépj bele a cipőmbe és botladozz végig az utamon. Láss a szememmel, érezz a szívemmel. Érted már? Nem? Persze, hogy nem. Ezt mindenkinek magának kell átélnie. Szóval nagyon gyorsan hagyd abba a mutogatást és kezdj el magaddal foglalkozni, mert a gondok leginkább nálad vannak, nem nálam."
Lépj bele a cipőmbe és botladozz végig az utamon. Láss a szememmel, érezz a szívemmel. Érted már? Nem? Persze, hogy nem. Ezt mindenkinek magának kell átélnie. Szóval nagyon gyorsan hagyd abba a mutogatást és kezdj el magaddal foglalkozni, mert a gondok leginkább nálad vannak, nem nálam."
Gondolatok, +1:
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól – figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (…) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték.
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól – figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (…) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték.
