MegosztásAmíg fiatal vagy
Amíg fiatal vagy, nem tudhatod azt,
milyenné válsz majd a hervadás alatt,
s milyen leszel akkor, ha kezed reszketőn
érinti a villát, és a kanalat.
Amíg fiatal vagy nem is veszed észre,
hogy az idő elmúlik mindenki felett,
s az élet rozsdás szege rajtad is üt majd
begyógyulatlan vérző sebeket.
Így hát, ha látsz egy olyan embert,
akit önnön sorsa már tűzzel bélyegzett,
simogasd meg arcát, töröld le könnyeit,
hadd érezze újra mi a szeretet.
Tudd, bármily könnyű is most az életed,
egykoron majd te is megtapasztalod,
a sors nehéz súlyát csak úgy bírjuk el,
ha lesz mellettünk olyan ki segíteni fog.
milyenné válsz majd a hervadás alatt,
s milyen leszel akkor, ha kezed reszketőn
érinti a villát, és a kanalat.
Amíg fiatal vagy nem is veszed észre,
hogy az idő elmúlik mindenki felett,
s az élet rozsdás szege rajtad is üt majd
begyógyulatlan vérző sebeket.
Így hát, ha látsz egy olyan embert,
akit önnön sorsa már tűzzel bélyegzett,
simogasd meg arcát, töröld le könnyeit,
hadd érezze újra mi a szeretet.
Tudd, bármily könnyű is most az életed,
egykoron majd te is megtapasztalod,
a sors nehéz súlyát csak úgy bírjuk el,
ha lesz mellettünk olyan ki segíteni fog.
Gondolatok, +1:
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Apa, szeretnék veled beszélni!" vagy „Apa, szeretnék neked valamit mutatni!", az lehet, hogy csak valami hülye játék a számítógépben, ami nem feltétlenül érdekel minket, de akkor se azt mondjuk, hogy „fiam, nem érek rá, nem látod, meccs van, híradó van, olvasok", bármi egyéb. „Anya szeretnék veled beszélni!" „Fiam, mosnom/főznöm/takarítanom kell…" Nem. Ez pontosan olyan, mint a halál, meg a hasmenés. Ha menni kell, hát menni kell. Le kell mindent tenni, nincs az a híradó, nincs az a meccs, ami ennél fontosabb lenne, mert a gyerek kétszer fog ilyet mondani, harmadjára nem fog hozzánk fordulni azzal, hogy ezeket a kéréseit vagy kérdéseit, ötleteit, vagy bármit megpróbálja bemutatni nekünk. És elmegy. És eltávolodik, és úgy fogunk együtt élni a családi kubatúrában, a lakáson belül, mint az idegenek.
Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket vagy ki-ki a saját számítógépében.
