MegosztásCsak annyit kérj az élettől, hogy mindenből legyen elég! :)
Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!
Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet,
annyi esőt, hogy értékeld a napsütést,
annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked,
annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit, annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat,
annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és
annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a végső búcsú.
Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet,
annyi esőt, hogy értékeld a napsütést,
annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked,
annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit, annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat,
annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és
annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a végső búcsú.
Gondolatok, +1:
Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak.
Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést.
Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.
Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.
Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár.
Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak.
Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést.
Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.
Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.
Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár.
