Falus Lajos: Nekem már nincs anyám

Nekem már nincs anyám, ki simogasson,
Estére érve álomba ringasson,
Gyengéd kezével édesen becézzen,
Szelíd szaván szép meséket meséljen,
Az én anyám a kéklő égben él már,
Csillag-szemével onnan néz le énrám:
Ha boldognak lát arca felragyog,
De mindig sír, ha szomorú vagyok.

Az én anyám olyan mint mindegyik:
Őnéki fáj ha gyermekét verik,
Ne bántsátok hát egymást emberek!
Minden rossz szó egy anyán ejt sebet...

Minden ütés egy anyaszívet ér,
Nyomában onnan serken ki a vér.
Ó szeressétek egymást, emberek!
Anyátokért... ha másért nem lehet...
Falus Lajos
Gondolatok, +1:
Egyben biztos lehetsz: senkit nem érdekel a problémád. Senki nem akar rossz kedvűen, nem szeretnének foglalkozni a gondjaiddal. Ebben a világban ne várj igazságot, ne számíts törődésre vagy önzetlenségre. Ritka. S ha találsz valakit, aki a nap végén megkérdezi hogyan vagy, és őszintén érdekli a válasz... az több, mindennél.