NŐBŐL VAGYOK VÁLLALOM !!!

-Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy HÚZNI.
- Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni,hogy micsodán.
- Belépek egy szobába, és elfelejtem, miért mentem. - Ha számolok, szükségem van az ujjaimra.
- Van h gondolkoznom kell, melyik a jobb és melyik a bal, sőt néha össze is keverem!
- Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek.
- A kacérkodás és a huncut nézés a LÉTELEMEM.
- Azt mondom, ez egy hosszú történet, akkor is... ha nem az.
- Olyan emberekkel is törődöm, akik nem törődnek velem.
- Néha jól esik a "hiszti".
- Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikrosütő :)
- Akkor is figyelek Rád, ha Te nem figyelsz rám
- FONTOS , hogy legyen kihez odabújni ..
- ÉS EGY ÖLELÉS MINDIG SEGÍT!!
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…