NŐBŐL VAGYOK VÁLLALOM !!!

-Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy HÚZNI.
- Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni,hogy micsodán.
- Belépek egy szobába, és elfelejtem, miért mentem. - Ha számolok, szükségem van az ujjaimra.
- Van h gondolkoznom kell, melyik a jobb és melyik a bal, sőt néha össze is keverem!
- Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek.
- A kacérkodás és a huncut nézés a LÉTELEMEM.
- Azt mondom, ez egy hosszú történet, akkor is... ha nem az.
- Olyan emberekkel is törődöm, akik nem törődnek velem.
- Néha jól esik a "hiszti".
- Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikrosütő :)
- Akkor is figyelek Rád, ha Te nem figyelsz rám
- FONTOS , hogy legyen kihez odabújni ..
- ÉS EGY ÖLELÉS MINDIG SEGÍT!!
Gondolatok, +1:
Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk.
Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését.
Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.