MegosztásJózsef Attila: Altató
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
Dunna alatt alszik a rét-
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja a fejét,
alszik a bogár, a darázs,
vele alszik a zümmögés-
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
-s míg szendereg a robogás-
álmában csönget egy picit-
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább-
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a labda, meg a síp,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik-
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed-
aludj el szépen, kis Balázs.
Tűzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka.-
Aludj el szépen, kis Balázs.
lehunyja sok szemét a ház,
Dunna alatt alszik a rét-
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja a fejét,
alszik a bogár, a darázs,
vele alszik a zümmögés-
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
-s míg szendereg a robogás-
álmában csönget egy picit-
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább-
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a labda, meg a síp,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik-
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed-
aludj el szépen, kis Balázs.
Tűzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka.-
Aludj el szépen, kis Balázs.
Gondolatok, +1:
Amikor még tudtunk örülni egymásnak, és nem számított kin milyen cipő van, vagy, hogy milyen márkása a biciklije.
Kimentünk az utcára focizni, biciklizni, játszani. Örültünk egymásnak.
Ez volt az igazi gyerekkor, nem pedig az, hogy méreg drága telefonokkal a kezükben ülnek a gyerekek a szobában, és nyomkodják.
Szerencsés az a gyerek, aki még tudja milyen önfeledten játszani a barátaival...
Amikor még tudtunk örülni egymásnak, és nem számított kin milyen cipő van, vagy, hogy milyen márkása a biciklije.
Kimentünk az utcára focizni, biciklizni, játszani. Örültünk egymásnak.
Ez volt az igazi gyerekkor, nem pedig az, hogy méreg drága telefonokkal a kezükben ülnek a gyerekek a szobában, és nyomkodják.
Szerencsés az a gyerek, aki még tudja milyen önfeledten játszani a barátaival...
