MegosztásTanácsok egy nagymamától: Ha valaha szerelmes leszel…
Egy nagymama őszinte levele kis unokájához. Ezt az összes nőnek el kell olvasnia!
“Édes unokám!
Ha majd szerelmes leszel, figyelj arra, hogy a választottad tisztában legyen azzal, hogy melyik a kedvenc színed, és hogy hogyan szereted reggelente elfogyasztani a kávédat. Olyan valakibe legyél szerelmes, aki úgy imád téged, amilyen vagy, mosolyog, amikor te is mosolyogsz, és együtt érez, amikor arra van szükséged. Egyszóval: mindent megtesz, hogy boldog légy!
Légy egy olyan férfiba szerelmes, aki a szívedre hajtja a fejét, hogy érezze, miként „dobog” a szerelme, aki képes mindenki előtt megcsókolni, és mérhetetlenül büszke arra, hogy a te kezedet foghatja. Légy egy olyan férfi mellett, aki bármijét képes feláldozni érted, és szándékosan sosem okoznak bánatot neked.
Válassz egy olyan párt, aki a hibáiddal együtt fogad el, akinek te vagy a tökéletes. Egy olyan férfit mellett horgonyozz le, aki minden egyes reggel melletted szeretne felébredni, és minden este téged szeretne a karjába zárni.
A szerető Nagyid!”
“Édes unokám!
Ha majd szerelmes leszel, figyelj arra, hogy a választottad tisztában legyen azzal, hogy melyik a kedvenc színed, és hogy hogyan szereted reggelente elfogyasztani a kávédat. Olyan valakibe legyél szerelmes, aki úgy imád téged, amilyen vagy, mosolyog, amikor te is mosolyogsz, és együtt érez, amikor arra van szükséged. Egyszóval: mindent megtesz, hogy boldog légy!
Légy egy olyan férfiba szerelmes, aki a szívedre hajtja a fejét, hogy érezze, miként „dobog” a szerelme, aki képes mindenki előtt megcsókolni, és mérhetetlenül büszke arra, hogy a te kezedet foghatja. Légy egy olyan férfi mellett, aki bármijét képes feláldozni érted, és szándékosan sosem okoznak bánatot neked.
Válassz egy olyan párt, aki a hibáiddal együtt fogad el, akinek te vagy a tökéletes. Egy olyan férfit mellett horgonyozz le, aki minden egyes reggel melletted szeretne felébredni, és minden este téged szeretne a karjába zárni.
A szerető Nagyid!”
Gondolatok, +1:
Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.
Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.
Mikor azután ötven lettem,
– de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, – én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.
És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek…
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.
Mindegy volt már, hogy meddig élek,
– sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.
Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.
Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, – tán’ mindörökre!
Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.
Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.
Mikor azután ötven lettem,
– de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, – én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.
És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek…
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.
Mindegy volt már, hogy meddig élek,
– sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.
Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.
Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, – tán’ mindörökre!
