MegosztásEgyszer megérted fiam...
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél, jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél, jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
Gondolatok, +1:
Egy nap rájössz, hogy semmi vesztenivalód ni nincs, s akkor majd fejest ugrasz az életedbe. Rájössz, hogy a nehézségek azért voltak, hogy megérezd, mekkora lelkierő lakozik Benned. Tudni fogod, hogy semmi bizonyosság nem jár az élethez, csupán önnön lényed a támaszod.
Egy nap tudni fogod, hogy nem veszíthetsz el egyetlen fontos embert sem, s akinek melletted a helye, úgyis Rád talál. A sorsot nem lehet becsapni. Aminek meg kell történnie, az megtörténik.
Rá fogsz jönni, hogy előre semmire nincs biztosíték, s hogy nincs kőbe vésve egyetlen történet sem. A sajátodat is Te alakítod döntéseiddel nap, mint nap.
Ne habozz hát élni, ne tartsd magad vissza a megtapasztalásoktól. A tanulnivalókat nem kerülheted el, viszont ha becsukod a szíved, elzárod magad tengernyi jótól. Élvezd, ami van, lásd a szépséget akkor is, ha nem mindig pompázik! Fogadd el a sorsot, mert ha nem teszed, bukdácsolni fogsz. De attól ez még a Te sorsod marad...
Ma elfogadom az életem, hisz tudom, hogy minden értem történik, a saját hozzájárulásommal. Ami jön, fogadom, ami megy, engedem.
Egy nap rájössz, hogy semmi vesztenivalód ni nincs, s akkor majd fejest ugrasz az életedbe. Rájössz, hogy a nehézségek azért voltak, hogy megérezd, mekkora lelkierő lakozik Benned. Tudni fogod, hogy semmi bizonyosság nem jár az élethez, csupán önnön lényed a támaszod.
Egy nap tudni fogod, hogy nem veszíthetsz el egyetlen fontos embert sem, s akinek melletted a helye, úgyis Rád talál. A sorsot nem lehet becsapni. Aminek meg kell történnie, az megtörténik.
Rá fogsz jönni, hogy előre semmire nincs biztosíték, s hogy nincs kőbe vésve egyetlen történet sem. A sajátodat is Te alakítod döntéseiddel nap, mint nap.
Ne habozz hát élni, ne tartsd magad vissza a megtapasztalásoktól. A tanulnivalókat nem kerülheted el, viszont ha becsukod a szíved, elzárod magad tengernyi jótól. Élvezd, ami van, lásd a szépséget akkor is, ha nem mindig pompázik! Fogadd el a sorsot, mert ha nem teszed, bukdácsolni fogsz. De attól ez még a Te sorsod marad...
Ma elfogadom az életem, hisz tudom, hogy minden értem történik, a saját hozzájárulásommal. Ami jön, fogadom, ami megy, engedem.
