MegosztásEgyszer megérted fiam...
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél, jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél, jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.
Gondolatok, +1:
Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire
Aki többé már soha nem jöhet
Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged...
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,
Tiszta csillagos égboltra nézve
Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve!
Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk.
Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet!
Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!
Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire
Aki többé már soha nem jöhet
Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged...
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,
Tiszta csillagos égboltra nézve
Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve!
Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk.
Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet!
Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!
