Soha ne mondjuk ezeket egy anyósnak!

Nem titok, hogy – férjtől, feleségtől függetlenül – az anyóssal való viszony finoman szólva is bonyolult, és a legtöbb esetben befolyásolja a párkapcsolatot. Azért, hogy az anyóssal való viszony jó és felhőtlen legyen, elég ha odafigyelünk néhány apróságra, hogy mikor, mit és hogyan mondunk. A következő kijelentésekkel nem árt vigyázni, ha az anyósról van szó:

Az ajtónk mindig nyitva áll, bármikor meglátogathat: biztosak vagyunk benne, hogy az anyósunkat szeretnénk látni, amikor egy fárasztó nap után beesünk az ajtón, és egy forró fürdő után csak az ágyat látjuk magunk előtt? Ilyen és ehhez hasonló esetekben nem hiányzik egy váratlan vendég, akkor sem, ha az családtag, ezért mindenkinek jobb, ha előre egyeztetünk a látogatás idejéről. Az anyóssal egyébként nem árt rendszeresen tartani a telefonos kapcsolatot, nagy vonalakban beszámolni a történésekről, az unokákról, így kevesebb oka lesz arra, hogy hetente felkeressen.
Nem kértem a véleményét: ahányszor anyósunk tanácsod ad, mindig úgy érezzük, hogy a saját álláspontját akarja ránk erőltetni, mi több, kritizálja a döntésünket. Ez számos vitát generálhat, így a legegyszerűbb, hogy szóban egyetértünk vele, ám a mi értékrendünk szerint cselekszünk. Mondjuk neki, hogy egy véleményen vagyunk vele, de az orvos, az óvónéni, a tanítóbácsi így mondta, és nem tehetünk róla.
Nem hiszem el, hogy kire szavaztál: a politika és vallás mindig képesek egy békésnek indult családi ebédet valóságos csatatérré változtatni. Legjobb, ha ezeket a témákat egyáltalán nem hozzuk szóba az asztalnál, különösképp akkor, ha tisztában vagyunk az álláspontok kibékíthetetlen különbözőségével.

Miért nem tanította meg a fiát/lányát…: amikor az anyós fiát vagy lányát bíráljuk, közvetve a szülőt bíráljuk, ezért ezt nem nagyon szokták elnézni. Legjobb, ha a nézeteltéréseket a férjünkkel, feleségünkkel beszéljük meg, és nem az anyós fejéhez vágjuk párunk vélt vagy valós jellemhibáit.

Mennyire tetszik ez a szekrény! Remélem ránk hagyja: az ilyen direkt kijelentés egyértelműen azt sugallja, hogy alig várjuk anyósunk halálát, hogy örököljük mindenféle anyagi javat. Örökösödési kérdésekről a párunkkal beszéljünk, anyósunkat csak akkor vonjuk be, ha ő maga kezdeményez.

Túlságosan elfoglaltak vagyunk, nincs időnk látogatásra: minden anya ragaszkodik ahhoz, hogy minél gyakrabban láthassa gyermekeit, unokáit. Nekünk is megvan a magunk elfoglaltsága és élete, de bizonyos időközönként szánjunk időt az anyóslátogatásra. Telefonon gyakran beszéljünk, és hagyjuk a párunkra, hogy elmagyarázza az édesanyjának, ha mégsem értek rá. Tőle jobban elfogadja a rossz híreket, te csak a jó hírek közlésére hagyatkozz.