MegosztásBÁTYJA TRAGIKUS ÁLDOZATOT HOZOTT, HOGY A MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ DÜRER VILÁGHÍRES LEHESSEN! A FESTŐ MEGHATÓ GESZTUSSAL KÖSZÖNTE MEG!
Kevesen tudják, de a híres festő, Albrecht Dürer ősei Magyarországról, a Gyula melletti Ajtósról származtak. Dürernek 17 testvére volt, és aranyműves édesapjuk éjt nappallá téve robotolt, hogy eltartsa a családot.
Albrecht és testvére Albert, elhatározták, hogy ha törik, ha szakad, tanulni fognak, és festők lesznek, hogy hogy kitörjenek a reménytelen szegénységből!! Eldöntötték, hogy sorsot húznak, és a győztes 4 évig tanulhat, a másik pedig a bányában dolgozik majd, hogy segítse a másikat, és fizeti a tanulmányait.
Albrecht húzta a hosszabb szalmaszálat, így ő mehetett tanulni. Már festőinas korában látszott, hogy igazi tehetség, és nagy jövő áll előtte! Hamarosan szép pénzt kérhetett a munkáiért. Eközben a testvére a bányában keményen robotolt, és segítette Albrechtet.
Mikor Albrecht Dürer sikeresen befejezte az iskoláit, és hazament a szülői házba, nagy lakomát rendeztek a tiszteletére, ő volt a család büszkesége!! A köszöntőjében a testvérét dícsérte, aki a kemény munkájával lehetővé tette, hogy ő tanulhasson. De most végre eljött az idő, és Albert is tanulhat, ő segíti majd!!!
Ekkor minden fej Albert felé fordult. De nem az történt, amit mindenki várt volna!! Albert szeméből folytak a könnyek: „Túl késő, nekem már túl késő”…Végül felemelte a fejét, letörölte e könnyeit, és magasra tartotta a kezét: „Sajnálom, testvérem.. Nem mehetek festőinasnak… A kezem rheumás lett a bányában, teljesen tönkrement…Nincs olyan ujjam, ami ne tört volna el! A poharat is alig tudom tartani, nemhogy az ecsetet… Nekem már túl késő.. Sajnálom…”
Azóta több mint ötszáz év telt el, és Albrecht Dürer több száz munkája lóg a világ nagy múzeumainak falán.. De van egy, egyetlen egy képe, amit mindenki ismer:
Albrecht, bátyja áldozata előtt tisztelegve, megrajzolta Albert munkában megfáradt, sokat szenvedett kezeit. A kéztartás imára emlékeztet, az összetett tenyerek göcsörtös, sovány ujjai az ég felé néznek. A megrázó grafikának Dürer a „Kezek” címet adta, mára az a szeretet szimbólumává vált, és „Imádkozó kezek” címen ismerik.
Ha valaha találkozol ezzel a csodálatos képpel, nézd meg egy kicsit figyelmesebben. És jusson eszedbe, hogy senki, még soha nem boldogult mások segítsége nélkül!!!
Ha szerinted is megható, ne felejtsd el megosztani!
Albrecht és testvére Albert, elhatározták, hogy ha törik, ha szakad, tanulni fognak, és festők lesznek, hogy hogy kitörjenek a reménytelen szegénységből!! Eldöntötték, hogy sorsot húznak, és a győztes 4 évig tanulhat, a másik pedig a bányában dolgozik majd, hogy segítse a másikat, és fizeti a tanulmányait.
Albrecht húzta a hosszabb szalmaszálat, így ő mehetett tanulni. Már festőinas korában látszott, hogy igazi tehetség, és nagy jövő áll előtte! Hamarosan szép pénzt kérhetett a munkáiért. Eközben a testvére a bányában keményen robotolt, és segítette Albrechtet.
Mikor Albrecht Dürer sikeresen befejezte az iskoláit, és hazament a szülői házba, nagy lakomát rendeztek a tiszteletére, ő volt a család büszkesége!! A köszöntőjében a testvérét dícsérte, aki a kemény munkájával lehetővé tette, hogy ő tanulhasson. De most végre eljött az idő, és Albert is tanulhat, ő segíti majd!!!
Ekkor minden fej Albert felé fordult. De nem az történt, amit mindenki várt volna!! Albert szeméből folytak a könnyek: „Túl késő, nekem már túl késő”…Végül felemelte a fejét, letörölte e könnyeit, és magasra tartotta a kezét: „Sajnálom, testvérem.. Nem mehetek festőinasnak… A kezem rheumás lett a bányában, teljesen tönkrement…Nincs olyan ujjam, ami ne tört volna el! A poharat is alig tudom tartani, nemhogy az ecsetet… Nekem már túl késő.. Sajnálom…”
Azóta több mint ötszáz év telt el, és Albrecht Dürer több száz munkája lóg a világ nagy múzeumainak falán.. De van egy, egyetlen egy képe, amit mindenki ismer:
Albrecht, bátyja áldozata előtt tisztelegve, megrajzolta Albert munkában megfáradt, sokat szenvedett kezeit. A kéztartás imára emlékeztet, az összetett tenyerek göcsörtös, sovány ujjai az ég felé néznek. A megrázó grafikának Dürer a „Kezek” címet adta, mára az a szeretet szimbólumává vált, és „Imádkozó kezek” címen ismerik.
Ha valaha találkozol ezzel a csodálatos képpel, nézd meg egy kicsit figyelmesebben. És jusson eszedbe, hogy senki, még soha nem boldogult mások segítsége nélkül!!!
Ha szerinted is megható, ne felejtsd el megosztani!
