MegosztásMit érzel, amikor nagyon idős vagy és tudod, hogy a halál már csak idő kérdése?
Az alábbi cikk szerzője az író, forgatókönyvíró Stan Hayward, aki 2014-ben, 83 éves korábban írta le ezeket a sorokat, amelyet a Huffington Post tett közzé.
“Egyre gyakrabban törnek fel olyan érzelmek, amelyek azt súgják: tölts még több időt azokkal, akik fontosak számodra. Az is eszünkbe jut, hogy az idő mennyire egy értékes fontos dolog, és tudatosan kezdünk figyelni a múló órákra, napokra.
Igen, öregember vagyok, és tudom, hogy a halál a küszöbön áll. A barátaim többsége már eltávozott, és azok, akik még itt vannak, csak kínlódnak az egészségükkel. Bevallom, nekem is vannak gondjaim, mivel teljesen megsüketültem, és már alig látok. Egyedül élek, ezeket a sorokat reggel 6 órakor írom.
Ma, ha szép lesz az idő:
Elmegyek sétálni.
Találkozom a barátaimmal.
Bevásárolok.
Mosok.
Enni adok a macskának.
Takarítok, ott ahol kell.
Kiviszem a szemetet.
Azt teszem, amit a legtöbb ember, akik nem öregek, még előttük az élet, a halálra nem is gondolnak.
Ebben az életszakaszban előjönnek azok a gondolatok is, miszerint már nem tudunk megtenni bizonyos dolgokat, hogy elveszítjük függetlenségünket, mert segítségre szorulunk. De addig is, amit tudunk, azt megtesszük, mert tartozunk ennyivel magunknak. Arra gondolunk, hogy mely dolgokat tudnánk megtenni még utoljára, ha lehetőségünk lenne rá. Figyelemmel kísérjük a változásokat, a rohanó világot, az események tömkelegét.
Az anyukák a parkban mosolyognak a kisbabáiknak, a gyerkőcök sétálni viszik első kutyusukat. Mások most tanulnak kerékpározni, vagy fújják el a gyertyáikat a szülinapi tortájukon.
Végül is nem számít, hogy a 80 éves esetében a halál a küszöbön áll, vagy sem, a fontos az, hogy az emberek a pozitív cselekedeteid miatt emlékezzenek rád.
Valaki egyszer azt mondta: ‘Az élet egy nagy színpad. Ha eljátszottad a szereped, hajolj meg a taps előtt, és lépj le!'”
“Egyre gyakrabban törnek fel olyan érzelmek, amelyek azt súgják: tölts még több időt azokkal, akik fontosak számodra. Az is eszünkbe jut, hogy az idő mennyire egy értékes fontos dolog, és tudatosan kezdünk figyelni a múló órákra, napokra.
Igen, öregember vagyok, és tudom, hogy a halál a küszöbön áll. A barátaim többsége már eltávozott, és azok, akik még itt vannak, csak kínlódnak az egészségükkel. Bevallom, nekem is vannak gondjaim, mivel teljesen megsüketültem, és már alig látok. Egyedül élek, ezeket a sorokat reggel 6 órakor írom.
Ma, ha szép lesz az idő:
Elmegyek sétálni.
Találkozom a barátaimmal.
Bevásárolok.
Mosok.
Enni adok a macskának.
Takarítok, ott ahol kell.
Kiviszem a szemetet.
Azt teszem, amit a legtöbb ember, akik nem öregek, még előttük az élet, a halálra nem is gondolnak.
Ebben az életszakaszban előjönnek azok a gondolatok is, miszerint már nem tudunk megtenni bizonyos dolgokat, hogy elveszítjük függetlenségünket, mert segítségre szorulunk. De addig is, amit tudunk, azt megtesszük, mert tartozunk ennyivel magunknak. Arra gondolunk, hogy mely dolgokat tudnánk megtenni még utoljára, ha lehetőségünk lenne rá. Figyelemmel kísérjük a változásokat, a rohanó világot, az események tömkelegét.
Az anyukák a parkban mosolyognak a kisbabáiknak, a gyerkőcök sétálni viszik első kutyusukat. Mások most tanulnak kerékpározni, vagy fújják el a gyertyáikat a szülinapi tortájukon.
Végül is nem számít, hogy a 80 éves esetében a halál a küszöbön áll, vagy sem, a fontos az, hogy az emberek a pozitív cselekedeteid miatt emlékezzenek rád.
Valaki egyszer azt mondta: ‘Az élet egy nagy színpad. Ha eljátszottad a szereped, hajolj meg a taps előtt, és lépj le!'”
