Szegényebben éltünk, de BOLDOGABBAN!

Lehet, hogy akkoriban nem volt okos telefonunk, számítógépünk, LCD tévénk, de volt békességünk, nyugalmunk. Viszonylag normálisan meg tudtunk élni a fizetésünkből.

Sőt, ha kicsit oda figyeltünk mire költünk, akkor még félre is tudtunk tenni. Akkoriban még a szülők anyagilag is tudták segíteni a fiatalokat, el tudták indítani őket az életben, mert volt megtakarított pénzük. Értéke volt a pénznek, értéke volt még sok minden másnak, aminek ma már sajnos nincs...

Oszd meg, ha te is emlékszel még ezekre az időkre?
Viccek, +1:
Dadogós ember betelefonál a rendőrségre:
- Jó-jó-jónapot ki-ki-kívánok. Ta-ta-ta-lá-lá-lá-lta-tam egy-egy-egy dö-dö-döglött lo-lo-lovat.
- És hol találta azt a döglött lovat?
- A p-p-p-p...
- A Petőfi hídnál?
- A p-p-p-p...
Erre a rendőr lerakja a kagylót.
Tíz perc múlva megint csörög a telefon a rendőrségen:
- Jó-jó-jónapot ki-ki-kívánok. Ta-ta-ta-lá-lá-lá-lta-tam egy-egy-egy dö-dö-döglött lo-lo-lovat.
- És hol találta azt a döglött lovat?
- A p-p-p-p...
- A Petőfi hídnál?
- A p-p-p-p...
Erre a rendőr ismét lerakja a kagylót.
Három óra múlva megint csörög a telefon a rendőrségen:
- Jó-jó-jónapot ki-ki-kívánok. Ta-ta-ta-lá-lá-lá-lta-tam egy-egy-egy dö-dö-döglött lo-lo-lovat.
- És hol találta azt a döglött lovat?
- A p-p-p-p...
- A Petőfi hídnál?
- Ne-ne-nem, b-b-bazzeg, de o-o-o-odahúztam!

Ezek is érdekelhetnek