Megosztás
A sorkatonai szolgálat jó volt-e vagy sem?
Ezt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy ott nem tűrték meg a nyegle esetlen fiúkat.
Így elnézve a mai fiatalságot, sok fiatalra ráférne, hogy egy évre magára öltse az angyalbőrt. Hordtuk mi is, apáink is, és nagyapáink is.
Ez az ember faragó gúnya, még senkinek sem vált kárára.
Aki ezt a gúnyát felöltötte, arra valahogy jobban ragadt a hülyeség.
Emlékszel még milyen őrültségeket csináltál meg katona korodban?
Dobj egy lájkot, ha vannak szép emlékeid!
Ezt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy ott nem tűrték meg a nyegle esetlen fiúkat.
Így elnézve a mai fiatalságot, sok fiatalra ráférne, hogy egy évre magára öltse az angyalbőrt. Hordtuk mi is, apáink is, és nagyapáink is.
Ez az ember faragó gúnya, még senkinek sem vált kárára.
Aki ezt a gúnyát felöltötte, arra valahogy jobban ragadt a hülyeség.
Emlékszel még milyen őrültségeket csináltál meg katona korodban?
Dobj egy lájkot, ha vannak szép emlékeid!
Gondolatok, +1:
Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.
Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.
Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.
Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.
De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.
Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.
Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét
Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.
Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.
Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.
Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.
De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.
Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.
Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét
