Megosztás
A mai gyerekek biztosan megmosolyognák, de nekünk még akkoriban elég volt szüleink, nagyszüleink biciklije ahhoz, hogy megtanuljunk biciklizni.
Az sem volt baj, ha nem értük el az ülést, vagy épp vázas férfi bicikli volt, és oldalról kellett hajtanunk.
Úgy hajtottuk a bicajt, mintha a miénk lett volna, és sokszor szép nagyokat estünk is vele.
Te is emlékszel még ezekre az időkre?
Az sem volt baj, ha nem értük el az ülést, vagy épp vázas férfi bicikli volt, és oldalról kellett hajtanunk.
Úgy hajtottuk a bicajt, mintha a miénk lett volna, és sokszor szép nagyokat estünk is vele.
Te is emlékszel még ezekre az időkre?
Gondolatok, +1:
Egy kissé együgyű fiú minden alkalommal, amikor elment a templom előtt, beköszönt:
- Szia, Jézus, Pista vagyok!
Amikor a pap ezt meghallotta, megszidta a tiszteletlenségéért, de a fiú továbbra is folytatta a fura üdvözlést.
Egyszer a fiú éppen az úton ment át, amikor nagy sebességgel száguldva feltűnt egy autó, és úgy látszott, mindenképpen elüti a gyereket.
Az autó csikorogva fékezett, és a járókelők ámulatára a fiú sértetlenül állt a kocsi mellett.
– Mi történt, hogyan úsztad meg? – kérdezték tőle.
- Nem én csináltam – mondta a fiú. – Egyszer csak itt termett egy ember, azt mondta: „Szia, Pista, Jézus vagyok!” – és elrántott az útból.
Egy kissé együgyű fiú minden alkalommal, amikor elment a templom előtt, beköszönt:
- Szia, Jézus, Pista vagyok!
Amikor a pap ezt meghallotta, megszidta a tiszteletlenségéért, de a fiú továbbra is folytatta a fura üdvözlést.
Egyszer a fiú éppen az úton ment át, amikor nagy sebességgel száguldva feltűnt egy autó, és úgy látszott, mindenképpen elüti a gyereket.
Az autó csikorogva fékezett, és a járókelők ámulatára a fiú sértetlenül állt a kocsi mellett.
– Mi történt, hogyan úsztad meg? – kérdezték tőle.
- Nem én csináltam – mondta a fiú. – Egyszer csak itt termett egy ember, azt mondta: „Szia, Pista, Jézus vagyok!” – és elrántott az útból.
