Szegényebben éltünk, de BOLDOGABBAN!

Lehet, hogy akkoriban nem volt okos telefonunk, számítógépünk, LCD tévénk, de volt békességünk, nyugalmunk. Viszonylag normálisan meg tudtunk élni a fizetésünkből.

Sőt, ha kicsit oda figyeltünk mire költünk, akkor még félre is tudtunk tenni. Akkoriban még a szülők anyagilag is tudták segíteni a fiatalokat, el tudták indítani őket az életben, mert volt megtakarított pénzük. Értéke volt a pénznek, értéke volt még sok minden másnak, aminek ma már sajnos nincs...

Oszd meg, ha te is emlékszel még ezekre az időkre?
Gondolatok, +1:
Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk. Ezért sem hiszek az ígéretekben: a “majd jövök”, meg “majd találkozunk”, meg “elmegyünk ide-oda”, meg “majd kereslek”, meg “szeretlek” ,vagy egyáltalán “számítasz valamit”. Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, az helyet csinál benne.

Ezek is érdekelhetnek